Személyiségfejlesztő filmajánló 9.

Ebben a hónapban két megrázó és nagy port felkavaró műről szeretnénk gondolatébresztő ajánlást adni. Mindkét mű botrányfilmnek számít abból a szempontból, hogy egy bizonyos kulturális közeg álságos voltára, és a főhősök lázadásának bemutatására fókuszál. Habár a konzervatív, vallásos bigott értékrendet támadják – sajnos messze nem alaptalanul –, azt is szükséges előre jeleznünk, hogy az alternatívaként bemutatott „szabad” nyugati, liberális életmód sem tekinthető valódi megoldásnak. Mi ugyanis  – ebben a kultúrában élve – már jó ideje szembesülhettünk vele, hogy a fogyasztói, hedonista, az individuális élvezeteket, „önmegvalósítást” a zászlajára tűző életmód sem hoz feltétlen valódi elégedettséget, boldogságot….sőt hosszú távon kiüresedéshez, erkölcsi elsilányodáshoz, és végső soron ugyanúgy depresszióhoz, menekülni vágyáshoz vezet, mint ami hőseinket mozgatja.

A másik út – Unortodox
Netflix gondozásában leforgatott minisorozat hatalmas visszhangot keltett. A Deborah Feldman regényéből készült munkáért sok stáb versenyzett, majd végül az írónő aktív közreműködésével egy német rendezőnő -Maria Schrader –  készíthette el, a magyar származású szatmári ortodox zsidó közösség rendkívül zárt és beszabályozott világát bemutató művet. A New York-ban élő elszigetelt Williamsburg-i közösség alapítói egytől egyig a Holokauszt traumáját kitörölhetetlenül magukban hordozó emberek. Elrabolt és elpusztított népüket, kultúrájukat a végletekig hagyománytisztelő, rituális normák szerint való élettel igyekeznek átmenteni és fenntartani. Éppen ezért életük középpontjában a Tóra tanulmányozása és a minél több gyermek világrahozatala áll. A főszereplő fiatal nő – Esther Shapiro – , akit Feldman önmagáról mintázott, ebben a közegben él. A filmsorozat az ő Berlinbe szökését és „szabadulását” mutatja be. A film hitelességét dicséri, hogy árnyaltan mutatja be az ultrakonzervatív közösséget, ahol az elnyomás mellett, jelen van a ragaszkodás is, hiszen Esti suta, az anyja által teljesen leuralt férje is mély együttérzést képes kiváltani belőlünk, amikor kétségbeesetten próbálja megtalálni és meggyőzni szökött asszonyát, térjen vissza hozzá. Megrázó pillanat az is, amikor a poszttraumás emlékektől gyötört, Estit felnevelő nagymama, lecsapja az őt Berlinből kétségbeesetten felhívó Estire a telefont. Nemcsak Esti, ő is megszenvedi, hogy a normáknak megfelelően el kell utasítania „deviáns” unokáját.
Feldman regénye persze jóval komplexebb képet nyújt – a filmváltozat meglepő tapintattal mellőzi a haszid közösség legvisszásabb jellemzőinek bemutatását –, hiszen a szabadulást Deborah-nak is egy jóval hosszabb, lépésről lépésre való leválási folyamat hozta meg. Filmünkben Esti titokban szervezi meg a „nagy szökést”, és a lakásból a reptérre, onnan egyenesen Berlinbe megy.
Az, ahogy az ott tartózkodása első órájában barátságot köt a helyi zeneakadémia multikulturális diákjaival, egyszerre hatásvadász, illuzórikus és egyszerre izgalmas dramaturgiai elem. Mindenesetre elgondolkodtató, lehet benne némi igazság, hogy ebben a közegben a tolerancia minden korábban ismert mértéket felülhalad. A zene, a szabadság, a fiatalság életöröme összeköt itt afrikait, arabot, németet ugyanúgy, ahogy zsidót, muszlimot, homoszexuálist és heteroszexuálist.
Estiről korábban már kiderül, hogy szereti a zenét és zongorázni tanul, ezért értelemszerűen jön az ötlet, új életének célja a korábbi kultúrájában tiltott tevékenység, a zenélés lehet. Gyönyörű és beszédes fordulat, hogy amikor szembesül azzal, hogy hangszeres tudása egy közepes zeneiskolai szintnek felel meg csupán, énekkel állít be a felvételire. Összeér a múlt és a jövő, a születési és a választott kultúra, amikor Esti végül egy ortodox zsidó dalt ad elő olyan mély átéléssel, hogy az nem csak az újdonsült zenész barátait, az őt döbbenten hallgató férjét, de a vájt fülű felvételi bizottságot is leveszi a lábáról. Talán csak egyetlen elvarratlan szál okán támad hiányérzetünk…Esti várandósan szökik el új életet kezdeni, az utána indított „hajtóvadászatnak” is ez a legfőbb oka.
Megkönnyebbülünk, amikor a berlini nőgyógyásszal közli, hogy megtartja a kicsit, hiszen a a gyermek  a legnagyobb érték (ezen a ponton valljuk be, hálát tudunk adni Esti „konzervatív” neveltetéséért…). A történet folytatását azonnal tovább gondoló empatikus nézőnek persze reményre ad okot, hogy Esti korábban hozzá hasonlóan megszökő, Berlinbe élő édesanyja biztosítja lányát, ezúttal nem hagyja el, mellette fog állni. Akinek pedig a film felkelti az érdeklődését a téma, hogyan lehet a 21. században megélni és „túlélni” egy zárt, ellentmondásoktól sem mentes szubkultúrát, illetve hogyan lehet átlépni egy gyökeresen máshogy működő, de szintén nem ellentmondásoktól mentes másik kulturális közegbe, olvassa el Deborah Feldman „A másik út” című regényét…

Teheráni tabuk
A film korunk Iránjába kalauzol minket, ahol a vallási diktatúra kényszerűsége alatt küzdő emberek megnyomorított életébe, sorsába pillanthatunk be. Olyan emberekébe, akik szeretnének a modern világban magától értetődően elérhető életmódhoz hozzáférni. Apró örömökre vágynak, amiktől – mint a nyugati kultúra szennyétől – a vallási törvények szigorú büntetésekkel tartják távol őket. A boldogságot hajszoló emberek szabadságvágya áll itt szemben a konzervatív szemlélettel. Noha igényeik igazolhatóak, ez a szabadságvágy az erkölcsi értékek relativizálásával, elvetésével összefüggésben jelenik meg – azt téve érthetővé, hogyan fordít szembe emberi mivoltunkkal egy vallásos kényszer…
A filmben bemutatott iráni társadalomban az emberek sorsa megpecsételt. A korrupció, zsarolás, vesztegetés elkerülhetetlen, és kiút nincs, csak az elmenekülés, vagy a halál. Ebben a világban ismerjük meg elsőként Parit, a néma fiát egyedül nevelő asszonyt. Mivel férje börtönben van, támogatást, munkát nem kaphat, fiát iskolába íratni sem tudja, ezért Elias mindenhová elkíséri, ahol megfizetik anyja kényeztető szolgáltatásait. Pari azt az embert képviseli, aki kiszolgáltatott mivoltában is mindent elkövet, hogy előre jusson, és ha kell emberi méltóságáról is lemond. Szerencséjére egy magas rangú vallási vezető kegyeibe fogadja, így titkos szeretőként lakáshoz jut, körülményei lassan optimalizálódnak. Szomszédságba kerül egy tipikusnak mondható családdal, ahol a jól szituált fiatal házaspár a férj szüleinél lakik. Itt az asszony dolga a házvezetés és a gyermekszülés, míg a férfi dolgozik, és mindent megteremt. A rezsimhez hű banki tisztviselőnek ez nem is jelent problémát. Ám fiatal felesége, Sarah már kétszer várandós volt, és most harmadjára is állapotos. Nagy szeretettel és elvárásokkal veszik körbe, de Sarah fojtogatónak éli meg ezt a légkört. Dolgozni szeretne, de férje eltiltja ettől. A család szeretettel fogadja Pari fiát, Eliast. A nagymama a macskák felkutatására akarja rávenni, a súlyos cukorbeteg nagypapa cinkossá teszi a tiltott csokoládé megszerzésében és fogyasztásában – ahogy ezeket a modelleket felnőttként is megélheti a társadalomban… Pari érkezésével ugyanakkor Sarah számára egy felszabadító önkifejezés válik elérhetővé. Hamar összebarátkoznak, de a felszabadultság esetlen megélése közben Sarah olyan hibát vét, ami akár az életébe is kerülhet…
A történet másik szereplője Babak, egy jólelkű, érzékeny fiatalember. Szakmája nincs, de tehetséges zenész. Zeneszerzőként és zenetanárként arról álmodik, hogy engedélyt kap egy album kiadására, és így megteremtheti egzisztenciáját. Egy barátja, aki illegális bulikat szervez, támogatja is. Fellépést szervez neki egy party vendégeként, de a drogos önkívületre vágyó vendégek nem vevők a művészetére. Csalódását kompenzálandó, a partyn egy méltatlan, mellékhelységben elcsattanó szerelmi kalanddal vigasztalódik. Ez vezet a komoly és abszurd helyzethez, ami a szereplők életének alakulását átrendezi: Doya a kaland, másnap kétségbeesetten számol be neki, hogy vőlegénye van, aki mindkettőjüket megöli, ha nem talál szüzességet benne. A szűzhártya helyreállítás költségeit Babaknak kell állnia. Az illegális beavatkozás azonban nem is kis összeg és nem könnyű hozzájutni. Babaknak semmi esélye nem lenne, ha a sors nem hozná úgy, hogy megtalálja az anyját elvesztett Eliast. Pari hálából segít neki. Miután új barátnője, Sarah férje is őt kereste fel, hogy amíg állapotos felesége a babát várja, vágyait csillapíthassa, könnyű nyomás alá helyezni, hogy segítsen Babaknak. Az egyre követhetetlenebb és kiismerhetetlenebb események közt a kiszolgáltatottsággal, kilátástalansággal, a lealjasodás gépezetében az önbecsülés felőrlődésével találkozunk szembe. Egy olyan világot látunk, ahol nincs remény, csak annak, aki elmenekül, vagy prostituált lesz – bármilyen értelemben… és ahol a jövő nemzedék, aki talán a tüzet hozhatja el az Égből – néma… A 2017-es filmet, cannes-i bemutatását követően a Jeruzsálemi Filmfesztiválon Fipresci díjjal ismerték el.