Immár féléve hónapról hónapra igyekszünk kedvet csinálni fiataloknak és idősebbeknek olyan filmek megtekintéséhez, amelyek nemcsak szórakoztatóak, nem csak kikapcsolódást, és esztétikai örömet okoznak, hanem tanulságosak, építőek, inspirálóak is…
Reneszánsz ember
Az 1994-es vígjáték olyan embereknek szól, akiknek nagyon rossz körülmények között indult az életpályájuk, és talán emiatt azt hiszik nem is érdemelnek jobb sorsot…
A film főszereplője Bill Rago (Danny DeVito) díjnyertes reklámszakember, aki váratlanul az utcára kerül. Korábban sosem tapasztalt megalázó helyzet számára, amikor a munkaügyi hivatalban kell napokon át sorban állnia a többi munkanélkülivel. Eleinte arrogáns, de a nyakán lévő jelzálog okán kénytelen elfogadni egy tanári állást a hadseregnél. Kiderül, hogy a leghátrányosabb helyzetű, sőt reménytelennek minősített újoncok „alapkompetenciáit” kell fejlesztenie, hogy alkalmasakká váljanak a katonai kiképzésre… Bill a háta közepére kívánja a munkáját, de ahogy megismeri a nyolc fiatal hátterét, seregbe vezető útját, úgy dönt felveszi a kesztyűt. Kedvenc klasszikus drámája – a Hamlet – lesz a tananyag, és a mű közös elemzése során a valóban többre érdemes, értékes ifjak nem csak nyelvtant, irodalmat tanulnak, de emberi méltóságot, az élet értelmével való szembenézést is. A fiatalok lelkesedése, a csoport közösséggé fejlődése Billt is kimozdítja pimasz közönyéből. Messze túlteljesítve a megbízását, mentorálni kezdi tanítványait, helyreállítja saját kamaszlányával a kapcsolatát és új barátokra lel a munkatársai közt. Mire eljön a kiképzés vége, nemcsak a fiatalok találják meg a helyüket a seregben, hanem Bill is….
Egek Ura
A 2009-es fanyar vígjátékot (vagy drámát…) sokan a 2008-as gazdasági válság egyik első és hiteles korrajzának tekintik. Mindezeken túl a mű a maga groteszk stíluseszközeivel mégis sokkal univerzálisabb, mondhatni alapvető emberi gondolatokat, kérdéseket vet fel. A George Clooney által alakított főszereplő, Ryan egy „sztár” munkaerő-leépítési szakértő, akinek az a jól megfizetett, de legkevésbé sem hálás feladata, hogy a lehető legkevesebb gonddal (könnyek, összeomlás, munkaügyi perrel való fenyegetőzés…stb.) kirúgja a gyáva megbízók által elbocsájtani kívánt dolgozókat. Ryan elegánsan lavírozik az együttérzés és a cinizmus között, az egész élete elfér a tökéletesen összecsomagolt luxus utazóbőröndjében, látszólag végtelenül magabiztos és élvezi a repterek VIP vendégének szerepét, de lassan kiderül, hogy igazából nincs hova hazatérnie, se otthona, se emberi kapcsolatai nincsenek. Egyetlen – valójában teljesen érdektelen – motivációja van, az hogy elérje a 10 millió törzsutas mérföldet…
Egy nap azonban Ryan életébe belép egy ambiciózus fiatal kollegina, Natalie, aki zseniális újításként feldobja, hogy ezentúl minden kirúgást korszerű módon, azaz skype-ról intézzen a cég.
A roppant költséghatékony javaslatot a főnök kitörő lelkesedéssel fogadja, így életének precízen olajozott gépezete megroppanni látszik. Ryan viszont ellentámadásba lendül, és hogy meggyőzze Natalie-t saját módszere helyességéről, maga mellé veszi a következő „túrájára”. A valójában hiperérzékeny kollegina azonban elindítja a lavinát, a férfi többek közt szerelembe esik az egyik átszállásnál Alexszel, önmaga „női” másával, és békéltető-megmentő szerepben találja magát régen látott nővérei családjában.
S bár Ryan látszólag győztesen jön ki az érzelmi megpróbáltatásokból, a főnöke megerősíti korábbi státuszát és eléri a hőn vágyott 10 millió törzsutas mérföldet, amikor az olajozott törzsutas élete újra indul… valami mégis nagyon hiányzik….
Stílusos társadalmi szatíra az elidegenedésről, a kollektív magányról…