E havi kedvcsináló, filmajánlónk tárgya egy 2010-es érzékeny és inspiráló dráma egy különleges hölgyről, aki megküzdve az autizmusával képessé vált a sikeres, produktív életre.
A film címe nemes egyszerűséggel az egyébként mára már komoly hírnévvel rendelkező professzor neve.
Temple Grandin elismert szakértője az állati viselkedésnek, a Colorado-i Állam Egyetem tanára. Szakmai és emberi kvalitásai okán a Time magazin 2010-ben beválasztotta a világ 100 legbefolyásosabb embere közé, mégpedig a „Hősök” kategóriájába! Mindehhez a legfontosabb további tudnivaló Temple-ről az, hogy ő egy ún. jól funkcionáló autista.
A film fókuszában az áll, hogyan birkózott meg a felnőtté válása során ezzel a rejtélyes rendellenességgel. Temple születésekor, 1947-ben még nagyon keveset tudtak az autizmusról és jobbára olyan szellemi fogyatékosságként kezelték, ami nem gyógyítható, fejleszthető. Az első igazi drámai pillanat a filmben, amikor az orvosszakértő azt tanácsolja a kétségbeesetten segítséget kérő édesanyának, hogy adja intézetbe a nem beszélő, a saját világában izoláltan élő alig négyéves kislányt.
Temple hatalmas szerencséjére édesanyja nem adja fel az érte való küzdelmet, intézet helyett maga próbálja fejleszteni a lányát – megtanítva őt beszélni – és mindent elkövet azért, hogy a „furcsa”, nehezen kezelhető fiatal a lehető legjobb oktatást, segítséget kapja. A sok értetlenség, érzéketlenség és elutasítás után szövetségesre lel egy elképesztő emberséggel és empátiával bíró fizikatanár – Dr. Carlock – személyében. Itt jegyezném meg, hogy milyen kihagyhatatlan és elévülhetetlen érdeme tud lenni mindannyiunk életében azoknak az embereknek, aki „mentorszerepben” támogatnak, inspirálnak minket arra, hogy megküzdjünk a kihívásokkal és megvalósítsuk az álmainkat.
Dr. Carlock nem csak azon az állásponton van, hogy Temple „más, de nem rosszabb”, hanem mintegy megtalálva a „kulcsot” a lány személyiségéhez, felfedezi különleges látásmódját, gondolkodási szemléletét, és fejleszteni kezdi. Ennek köszönhetően a „furcsa” teremtés lassan maga is felfedezi a tehetségeit, az érdeklődését, és még bátorságot, eszközt is kap ahhoz, hogy ő maga küzdjön meg az autizmus okozta nehézségekkel. Nemcsak arra válik képessé, hogy kontrollálja az extrém szociális szorongását, de arra is, hogy meglátva a betegségből következő „egyedi látásmódot”, különleges tehetségként bontakoztassa ki azt!
A film a fiatal éveket követi nyomon – Claire Danes fantasztikus alakításában – addig, amíg Temple nemcsak a hivatásában kezd sikeres és elismert lenni, de kiáll a sorstársai mellett is egyfajta „szóvivőként”.
De miért is érdemes végignéznünk egy autista fiatal „személyiségfejlődését”?
Az autizmussal sokat találkozunk manapság, de még mindig keveset tudunk róla. Ez az idegrendszeri fejlődési rendellenesség minden 80-dik ember számára egy egész életet meghatározó sajátságos állapot. Legfőbb jellemzője, hogy a kölcsönös, társas kapcsolatteremtésre, kommunikációra és a rugalmas gondolkodásra való képesség korlátozott. Emiatt az érintett emberek mindennapos életvezetése, a társas világban való tájékozódása, alkalmazkodása nagyon megnehezített, azaz sok olyan hétköznapi szituáció, probléma, ami számunkra normális és rutinosan kezelhető, számukra felfokozott stresszt, krízist kiváltó tényező.
Nem szükséges külön taglalni, mekkora érzelmi-szociális terhet ró ez a zavar mind az egyénre, mind a szeretteire, környezetére.
Ugyanakkor Temple példája élő bizonyság arról, mekkora értéket hordozhat, közvetíthet a világ, a társadalom számára egy autista ember a fogyatékossága ellenére – vagy éppen annak okán…