Nemváltoztató trend, azaz a „transzjárvány” döbbenetes térhódítása a tinédzserlányok körében
Felkavaró könyvet jelentetett meg a Wall Street Journal kiváló újságírónője gender témában. Vannak akik egyenesen bátornak nevezik, mivel társadalomtudományos igényességgel a tényekre és a problémákra koncentrál, nem a gendermozgalom által elvárt érzékenyítésre….
Abigail Shrier „Visszafordíthatatlan sérülés” című oknyomozó kötetében arról számol be, hogy 4400 %-kal (!) nőtt meg 2018-ban azoknak a tinédzserlányoknak az aránya, akik nemváltoztató beavatkozáson szerettek volna átesni. Mindeközben 2009-2017 közt az öngyilkosságot elkövető kamaszok aránya 25%-kal, 2005-2014 közt a klinikai depresszióban szenvedő kamaszok aránya pedig 37 %-kal nőtt. A nemváltoztató műtétek tizenéves korban már csak azért is abszurd beavatkozások, mert a gyermekpszichiátria szerint a gyermekkori nemi identitászavar 70-95 %-ban felnőttkorra elmúlik! Arról nem is beszélve, hogy az esetek dokumentálása alapján tudható volt, hogy ez a probléma a társadalom mindössze 0,01 %-át érinti és szinte kizárólag csak fiúk esetében fordul elő. A 2012-es évig gyakorlatilag nem tudott olyanról a tudomány, hogy tömegesen identitászavar alakulhat ki tinédzserkorú lányok körében. Most viszont meglepő mennyiségben állnak elő tizenéves lányok azzal, hogy transzneműek. Kivétel nélkül intenzíven jelen vannak az érintettek az illetékes online platformokon és egyértelműen megfigyelhető, hogy az egész téma egyfajta divattá vált a középiskolások világában.
A gond az, hogy az orvosok, terapeuták ellenvélemény és kételkedés nélkül fogadják el a magukat transzszexuálisnak mondó fiatal lányok állítását, így gyakorlatilag kontroll nélkül küldik őket el hormonterápiára. A tesztoszteron-kúráról viszont feltétlenül tudnunk kell, hogy a hatása visszafordíthatatlan. Ami további problémákat vet fel, az az, hogy a női és a férfi nem nem csupán a nemi szervek és a hormonok terén különbözik, hanem a csontrendszerben, az agyban – idegrendszerben is! Olyan műtét nincs, ami ezeket a „szerveket” is lecseréli… Mindezeken túl ez a hormonterápia blokkolja a pubertáskori fejlődést,csontritkulást, meddőséget okozhat, csökkentheti az IQ fejlődését, növeli a magas vérnyomás és a szívinfarktus kockázatát is!
Az igen aktív, sőt agresszív LMBTQ és transzmozgalom viszont hangosan ünnepli ezeket a nemváltó műtéteket. A legkomolyabb probléma az, hogy hangosan kardoskodnak a gyerekek választási joga mellett, azt állítva, hogy egy tizenéves elég érett ilyen, végérvényes hatással bíró döntésre és azt várja el a szülőktől, hogy azok minden ellenállás, kritika és kontroll nélkül működjenek együtt a gyermekükkel. Ugyanezt várja el a mozgalom persze a szakemberektől is, azaz semmilyen szinten nincsen joguk megkérdőjelezni a fiatalok ilyen irányú döntéseit. Mindezt a szélsőségesen megengedő szemléletet azzal magyarázzák, hogy ellenállás esetén a szülők és a szakemberek a fiatalok életét veszélyezteti, hiszen így körükben megnőhet az öngyilkosság esélye.
Azon már meg sem lepődünk, hogy minden ellenvéleményt azonnal „transzfóbnak” minősítenek…
Az adatok, tények viszont nem a transzmozgalmat igazolják, éppen ellenkezőleg…
Shrier tudományos szintű elemzéseket, interjúkat, esettanulmányokat idéz a kötetében, és nem csak azt mutatja meg, hogy nagyon sok tinédzser megbánja később a döntését, hanem azt is, hogy milyen kulturális jelenségek jelentenek valóságos veszélyt a fiatalok lelki-mentális – identitásbeli fejlődésére. Az iPhone-k megjelenésével, a közösségi média egyre narcisztikusabb önprezentációs kényszerével szembesülve egyre több fiatal vált mentálisan zavarodottá, nyilvánvaló, hogy a gender téma mainstream divattá válása is tovább erősítette a nemi identitás képlékennyé válását is.
Sokan felvetik, hogy a transzmozgalom igazából egy saját farkába harapó kígyó, hiszen logikájával a régi, merev nemi sztereotípiákat erősíti. Ugyanis, a feminizmus azt képviseli, hogy akkor is normális nő vagy, ha olyan tudományok, sportok érdekelnek, amiket a kultúra férfiasnak tart, míg a transzmozgalom máris kijelenti, hogy azért kedveled a „férfias” dolgokat, mert végülis egy férfi vagy női testbe zárva.
Nem csak Shrier, de egy bostoni egészségügy professzor is – dr. Littman – végzett kutatást a témában és eredményeit közölte is egy online tudományos folyóiratba. Annak ellenére indítottak ellene a transzaktivisták brutális támadást, hogy valójában az interjúalanyai közt döntő többségében LMBTQ szimpatizánsok voltak…A tipikus minősítések: tudománytalan, veszélyes, intoleráns. Mára már bevett, sztereotip jelzők ezek, amikkel a saját nézeteikkel szemben lévő véleményt megfogalmazókat szokás illetni…
A megdöbbentő az, hogy a nyomásra a tudományos platform elnézést kért és elvégezte a kért módszertani korrekciókat, majd az így kapott adatokat 2019-ben újra publikálták. A probléma csak az, hogy az eredmények nem változtak, azaz megegyeztek a Littman által korábban közölt adatokkal…
A trend az online térben tud növekedni, itt kapnak információkat, inspirációt a fiatalok. Ez azért is veszélyes, mert a transzaktivisták a hormonterápiát teljesen veszélytelennek állítják be, holott a legkevésbé sem az. Sajnálatos módon az érvelésük is teljesen kifordult, teljesen logikátlan. Míg a fiatalok biológiai nemükkel kapcsolatos kételyeit komolyan veszi és tényként kezeli, addig a transzneműséggel kapcsolatos kételyeket viszont nem fogadja el sem jogosnak, sem elfogadhatónak.
A szülőkre pedig – primitív bűntudatkeltő manipulációval -igyekeznek hatni, amikor azt hangsúlyozzák, hogyha bármilyen szinten megkérdőjelezik tinigyerekük nemi identitásával kapcsolatos elképzelésüket, azzal az öngyilkosságba hajszolhatják őket.
Tragikus, de az Amerikai Pszichológiai Társaság útmutatója szerint a terapeutáknak is kötelező kérdés és kételkedés nélkül elfogadniuk a magukat transzneműnek mondók önképét. Hasonló lojalitást várnak el a szülőktől is! A biológiai nemi indentitással harmóniába hozó ún. konverziós terápiákat már számos államban betiltották… Lényegében a terápiás metódus egyik lényeges jellemzőjét írták felül, ezzel az erővel minden mentális problémát el kellene fogadnia, és ki kellene szolgálnia a terapeuta szakembereknek!
A szexológia egyik legelismertebb szaktekintélye, Ray Blanchard, aki éveken át kutatta többek közt a transzszexualitást is, arra jutott, hogy teljesen szakmaiatlan az orvosoktól és pszichológusoktól, hogy kritikátlanul hisznek a pácienseknek és a tinilányok valójában nem szenvednek nemi identitászavarban, a transzneműségük ugyanis pusztán egy teljesen téves identitás!
