„Eltékozolt életek” – a krízisterhesség és az újszülött gyilkosságok tragédiája

Amikor a válság-várandósságról beszélünk, akkor előbb utóbb annak a legsötétebb és legsúlyosabb kimeneteléről is szót kell ejtenünk. Az abortusz sajnos a legtöbb modern társadalomban széles körben elfogadottá, „természetessé” vált, napjainkban valóságos „szabadságharcot” folytatnak a magzatvédők ellene, és valljuk be jó ideje már mindezt kisebbségbe szorulva teszik.
Amikor viszont az „abortusz” közvetlen a születés után történik meg, akkor még elborzadva felszisszen a közvélemény és példás büntetést követel az elvetemült gyermekgyilkos anyának…

Szakértői becslések szerint több mint 100 újszülöttet ölnek meg ma Magyarországon évente világrajövetelükkor. Már a kicsik elhagyása is bűncselekménynek minősül, de az újszülöttek megölése 2001 óta nem számít külön bűnügyi kategóriának. Éppen ezért, illetve amiatt, hogy a legtöbb ilyen tragédia teljesen felderítetlen titok marad, csak azt tudhatjuk, hogy az ismert esetek és számok mélyen alatta maradnak a valóságnak.

Az újszülöttek megölés privilegizált esetként a magyar jogrendszerben először az 1843-as Csemegi kódexben jelent meg. A privilegizálás oka az volt – a kor értékrendjének megfelelően – hogy a házasságon kívüli szülés, a törvénytelen gyermekek világrahozatala társadalmi megvetést jelentett mind az anya, mind a gyermeke számára. Tudható az is, hogy ez a negatív megítélés általában egy egész életre szóló kirekesztéssel, megaláztatással járt mindkettőjük számára. (Azon érdemes elgondolkodni, hogy a helyzetért szintén felelős apák számára többnyire következménymentesek maradtak ezek a tragédiák mind szociális, mind jogi értelemben…)
A szomorú helyzet az, hogy habár korunkban már a közmorál nem bélyegzi meg a házasságon kívüli szülést, de az elkövetés mögött szinte kivétel nélkül az anya súlyos pszichés-szociális problémái, azaz krízisterhessége lelhető fel most is!
A téma egyik legismertebb szakértője – Cseres Judit kriminológus, – az „Eltékozolt újszülöttek” című könyvében a legfontosabb gyökéroknak a családok némaságát, a családtagok közti kommunikáció hiányát nevezi meg. Legfőképpen attól válik egy terhesség krízisterhességé, hogy a kismama fél a környezete elutasításától, rosszallásától. Nagyon gyakori, hogy emiatt a fő motivációja a terhesség teljes körű titkolása lesz, amiben a környezet együtt is működik vele, hiszen vagy elfordítják a fejüket, vagy intenzíven tagadják a látható változásokat is. Így a kismama megerősítést kap abban, hogy egyedül van a problémájával, támogatás nélkül kiszolgáltatva. Cseres Judit az általa feldolgozott esetekben sajnálatos módon az érintett apák durva hárításával is szembesült, akik bár a nemi élethez való jogukhoz rendszerint ragaszkodtak, de mind a fogamzásgátlás, mind a nem kívánt terhességgel való megküzdés felelősségét, egy az egyben a nőkre hárították. Látható, hogy ezen a téren az évszázadok alatt nem sok minden változott, amikor bekövetkezik a tragédia, akkor szinte kizárólag az anyáknak kell a súlyos következményeket elhordozniuk.
Herczog Mária ismert szociológus, gyermekvédelmi szakember szerint a magárahagyatottság, a támogató szociális kapcsolatok hiányán túl a tudatlanság is komoly szerepet játszik a krízisterhesség létrejöttében és a „probléma” brutális megoldásának választásában. A szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportokban nem lelhető fel a testtudatosság, az önismeret minőségi szintje, így sok fiatal „megesett” lány azzal sincsen tisztában, hogy érvényesítse jogos érdekeit a nemi kapcsolatban, illetve döbbenetes, de sokszor az elemi reprodukciós ismeretei sincsenek meg, pláne nem tájékozott a korszerű és biztonságos fogamzásgátlási módszerek terén. A feldolgozott esetek szerint tehát a babájukat megölő nők az átlag alatti intelligenciával rendelkeznek, családi életük többnyire rendezetlen, és környezetük is elmaradott mind műveltségi, mind szociális szempontból, így a nők szinte minden esetben magukra maradottak és kiszolgáltatottak. Mindezeken túl a szakértők szerint a terhesség titkolása következtében maga a szülés is egyedül, alkalmatlan, sőt gyakran életveszélyes körülmények közt folyik le, amely során az anyák szélsőség fizikai és lelkiállapotba kerülnek, azaz a tetteiket nem a józan megfontolt döntések határozzák meg. Gondoljunk bele egy fájdalmak közt, kivérezve, kimerülve lévő nő, akinek a saját sikolyait és babája sírását is el kell fojtania, mennyire tartható beszámíthatónak?! A kutatások olyan megrázó eseteket sorolnak fel, ahol az érintett anyák szülése ilyen kétségbeejtő körülmények közt zajlott le, miközben sokszor a közvetlen környezet, család vakon és süketen élte mellettük mindennapi életét mindössze pár méter távolságban! E kutatások kimutatták azt is, hogy az újszülöttüket megölő, meghalni hagyó anyák a legritkább esetben tervezik el a tettüket, de a fent vázolt körülmények összezavarják, sokkolják, beszámíthatatlanná teszik őket.
Habár a kutatók és a gyakorló szakemberek meggyőződéssel állítják, hogy az érintett nők túlnyomó többsége pont az érzéketlen, elutasító környezet okán válik krízisterhessé, és szeretne valamilyen módon megszabadulni magzatától, látható, hogy a következményekkel és az azzal járó társadalmi megítéléssel szinte teljesen egyedül kell szembenézniük!
Tudatában vagyunk annak, hogy érzékeny témát feszegetünk és sokakat felkavarnak ezek az állítások, de ki kell jelentenünk, hogy egy -egy ilyen borzalmas tragédiáért messze nem lehet csupán a konkrét „elkövetőt”, az anyát hibáztatni, az anya környezete, „közössége” is bűnrészes benne!

A megelőzés lenne természetesen az optimális megoldás, de – számos más szakember szerint is – hatalmas hiányosságai vannak ezen a téren a szociális rendszernek, többek közt az is, hogy nincsen támogatott fogamzásgátlás, miközben „rászorultsági alapon” hozzáférhető ingyenesen az abortusz!
Az egyik megoldásként működtetett inkubátor (baby-box) programot sok oldalról támadják nemzetközi szinten, és sajnos igaz, hogy a többnyire központi kórházakban elhelyezett inkubátorokhoz pusztán fizikailag eljutni legyőzhetetlen nehézség a hátrányos helyzetű falvakból, főként úgy, hogy az egész helyzetet titokban kell tartani. Ugyanakkor rendkívül ambivalens az a jogi helyzet is, hogyha az anya a kórházban hagyja ott szülés után a babáját, az gyermek elhagyásnak minősül és büntetőjogi eljárást von maga után.
A megoldást talán a már számos országban sikerrel működtetett anonim szülés jelenthetné, ami már a várandósság idején szociális érzékenységgel való bánásmódot biztosítana a krízisterhes kismamának. Ha lehetősége van a krízisterhes kismamának már a várandósság alatt a segítő szakemberektől nyíltan támogatást kérni, jelezni a válsághelyzetet, akkor intenzív terápiát, gondozást kaphatnának, és akár megtartják babájukat, akár örökbe adják, mindenképpen egy életpárti, és minden félnek méltóságot biztosító megoldás valósulhatna meg.
Nem vagyunk egyébként reménytelen helyzetben e téren nemzetközi vonatkozásban sem, hiszen a magyar védőnői hálózat egyedülálló, és szinte minden tekintetben alkalmas lehet arra, hogy felismerje a szükséghelyzetet és a segítő szakma többi szereplőjét bevonva megfelelő támogatást nyújtson a krízisterhes anyáknak!

A megnyugtató megoldásra egyre sürgetőbb a szükség, hiszen olyan nézetek és szószólóik „ütötték fel a fejüket”, amely szerint a „születés utáni abortuszt” is legálissá kellene tenni.
A Journal of Medical Ethics folyóirat 2012. februári számában megjelent cikkben például a szerzők, Alberto Giubilini és Francesca Minerva szerint az újszülött hasonló erkölcsi kategóriába esik, mint a magzat, ezért minden olyan esetben, amikor az abortusz engedélyezett, engedélyezni kellene a „szülés utáni abortuszt” is, azaz az újszülött megölését. Nézetüket azzal indokolják, hogy ez megfelelő megoldás lehetne, ha például a csecsemő valamely rendellenességben szenved, vagy ha a család jólétét veszélyezteti a megszületése. A szerzők úgy vélik, hogy a magzat és az újszülött nem rendelkezik ugyanazzal a morális státusszal, mint egy igazi személy, valamint önmagában az a tény, hogy valaki ember, nem garantálja az élethez való jogot. Elborzasztó állásfoglalásuk néhány éve még hatalmas felháborodást váltott ki nemzetközi szinten, de látva az azóta történt eseményeket, például hogy Hillary Clinton az elnökjelöltek vitáján 2016-ban nyíltan kijelentette, hogy a még nem megszületett gyermekeknek nincsenek alkotmányos jogaik, és szorgalmazta a késői, részleges szüléssel járó abortuszok engedélyezését, elmondhatjuk, hogy az emberiség legifjabb része nagyobb életveszélyben van  „szuper fejlett civilizált” világunkban, mint valaha volt…