Amit rosszul tudunk a gyerekekről… sorozat 2.

Sorozatunk második részében azt a problémát vesszük át tömören, mely szerint az elmúlt évtizedekben a gyerekek világszerte 1 órával kevesebbet alszanak, mint előtte. Ez pedig a kutatások szerint azzal jár együtt, hogy általánosságban csökken az intelligencia, romlik a mentális-lelki állapot, egyre több az ADHD-szindrómás gyermek…

A témában igen jártas  amerikai intézmény,  a Nemzeti Alvásalapítvány adatai szerint a szülők 90%-a gondolja úgy, hogy a gyermekeik eleget alszanak. Érdekes módon a gyerekek viszont nem így gondolják…A középiskolás gyerekek 960%-a vallja azt, hogy rendszeresen él meg extrém fáradtságot napközben, ami lényegesen belejátszik abba, hogy gyengébben teljesít a tanulmányi feladataiban. Körülbelül 20-30%-uknál előfordul az is heti gyakorisággal, hogy elalszanak tanórákon. A Kentucky Egyetem ide vonatkozó kutatása szerint a középiskola végére már átlagban csak 6,5 óra a napi alvásidő, a végzősöknek pedig már csak 5%-a aludja végig az ajánlott napi 8 órát! Persze mindenki emlékszik rá, hogy a kamaszkori növekedés okán ő is küzdött fáradékonysággal, de ha 20-30 éves távlatban vizsgáljuk a kérdést, akkor jól láthatóvá válik, hogy ez az alvásidő csökkenés egy jól kimutatható trend. Jobbára az alsó tagozat elején, az óvodás kor végén a gyermek alvásszükséglete mint gondozási kérdés „kikopik” az átlagos szülők nevelési kultúrájából. Az okok nagyon komplexek, rohanó, túlzsúfolt életvezetési „üzemmódok” érvényesülnek a családi élet színterein is. A rengeteg audiovizuális, digitális eszköz (televíziók, laptopok, tabletek, iPadek, és okos telefonok) már-már szenvedélybetegség, függőség szintű és jellegű használata jóval belenyúlik a családtagok éjszakáiba is. Nagyon sok kamaszgyerek számol be arról, hogy titokban éjjel játssza a virtuális szerepjátékokat, akkor csetel, illetve látogat olyan weboldalakat, platformokat (pl. pornográf felületeket), amelyek a szülők egyébként nem biztos hogy jó néven vennének. Az így kieső értékes pihenő idők következménye pedig élesen meglátszik a fiatalok nappali produktivitásán, iskolai teljesítményén, közérzetén.

Az alvás jelentőségét is vizsgáló agykutatók szerint ugyanakkor az emberi szervezet, agy 21 éves korig fejlődik, és a fejlődéshez kimondottan szüksége van a szervezetnek a megfelelő pihenő időre van szüksége, illetve pont az alvási órákban mennek végbe természetes, indirekt módon az idegrendszeri, neurobiológiai fejlődési folyamatok.

Egyes elméletek szerint annyira meghatározó az ezekben a fejlődési években elszenvedett alváshiány, hogy tartós, visszafordíthatatlan károkat okoz a gyerekek agystruktúrájában.

A téma legelismertebb szaktekintélye dr. Avi Sadeh, a Tel-avivi Egyetem kutatója. Sadeh kísérletében a gyerekcsoportok akik testen viselt aktigráffal (alvás aktivitás regisztrációs eszköz) azt a feladatot kapták, hogy három napon át aludjanak többet (feküdjenek le egy órával korábban), illetve maradjanak fenn 1 1órával tovább. Már a harmadik nap után mérhetőnek bizonyult a Weschler-féle gyermekintelligencia skálán a különbség. Döbbenetes volt, hogy mindössze 1 óra alvásidő különbség mekkora teljesítménykülönbséget eredményezett. Egy kevesebbet alvó hatodikos úgy teljesített mintha még csak negyedikes lenne.

Sadeh a következőképpen foglalta össze a megrázó tapasztalatokat:

„Egy órányi alvásdeficit hatása olyan volt, mintha kétévi kognitív érés és fejlődés meg sem történt volna!”

Sadeh eredményeit számos más kutatás is igazolta, azaz stabilan állíthatjuk, hogy  már kismértékű alvásdeficit is nagy fokú tanulmányi, fejlődéi visszaesést idéz elő.

Dr. Monique LeBourgeios, a Brown Egyetem kutatója, és dr. Paul Suratt, a Virginiai egyetem kutatója is arra jutott, hogy minden órányi eltolódás 7 ponttal alacsonyabb teszteredményt okoz.

A legkomolyabb deficit középiskolás korra áll be, hiszen a kamaszkorú gyerekeknél csökken le drasztikusan nagy átlagban az alvásidő.

A funkcionális MRI – vizsgálatok pedig abban nyújtanak egyre pontosabb támpontokat, hogyan károsítja konkrétan a gyerekek agyát az alváshiány. Nos, a fáradt gyerekek neuroplaszticitása igencsak lecsökken, azaz nem képesek új szinaptikus kapcsolatokat kialakítani, következésképpen nem képesek hatékonyan tanulni , az új infókat, emlékeket tárolni, raktározni.

További neurológiai probléma, hogy az alváshiány megakadályozza a glükóz véráramból való kivonását, amivel az agy egyik energiaforrása iktatódik ki. Ezt pedig az agy ún. prefrontális kéreg területe nagyon megsínyli. A prefrontális kéreg végrehajtási funkcióval bír, tehát olyan műveleteket lát el, mint például a gondolatok céltudatos összehangolása, a folyamatok, a tettek következményeinek felmérése…

 A fáradt emberek nehezebben kontrollálják az indulataikat, a saját impulzusaikat, az olyan mentális erőfeszítéseket igénylő tevékenységek, mint a tanulás háttérbe szorulnak náluk, és a könnyed szórakozást preferálják inkább.

Több kutatónak feltűnt az is, hogy a modern tizenévesekre jellemzőnek tartott vonások között számos olyan van – szélsőséges hangulatingadozás, impulzivitás, érdeklődés hiánya, amelyek egyben a krónikus alvásmegvonás tünetei is. Pláne, ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a gyerekek alvása minőségileg is különbözik a felnőttekétől, mivel ők az alvásidejük 40%-át töltik lassú hullámú fázisban (mély, álomtalan alvási szakasz), ami tízszerese a felnőttekének.

Ez azért is nagyon fontos, mert az agy alvás közben dolgozza fel, rendszerezi, és tárolja a napközben szerzett információkat! A fentieket végiggondolva, jól látható, hogy a krónikus alváshiány mérhetetlenül veszélyezteti a fejlődésben lévő gyerekeket!

A neves Berkley Egyetem kutatója, dr. Matthew Walker így fogalmazza meg a probléma lényegét:

„Visszás helyzetbe kényszerítjük a gyermekeinket, a tőlük elvárt tanulás mennyisége és intenzitása sokkal nagyobb, míg a tanultak feldolgozására rendelkezésre álló alvási idő sokkal kevesebb mint régebben. Ha ez a tendencia folytatódik, a túlfeszített húr hamarosan elpattan.”