A szülőség művészete – részlet

2018/11/22

„Remélhetőleg korunkban már egy szülő sem lepődik meg azon állításunkon, hogy a gyermeki gondolkodás, fejlődés legfőbb és legörömtelibb közege, módszere a játék.

Egészséges esetben minden tevékenység, helyzet működhet, működtethető egy gyermek életében játékként. Ugyanaz a hétköznapi szituáció vagy cselekmény tehát egyszer lehet pusztán reális élethelyzet, problémamegoldás, de izgalmas, kreatív játékélmény is. A konkrét helyzet megítélésének kulcsa a gyerekek viselkedésében, pontosabban attitűdjük érzelmi, motivációs színezetében rejlik. A játék ugyanis mindenkor örömtevékenység és egyben önmagáért való ún. autotelikus cselekvés – „FLOW” élmény, azaz a játék örömét maga a tevékenység, a cselekvés, az akció adja, nem az, hogy mi lesz az eredménye. Azaz maga a játékfolyamat – élmény hoz kielégülést, nem az hogy milyen eredményt, „hasznot” hoz. További lélektani értéke a játéktevékenységnek, hogy együtt jár egyfajta feszültségcsökkenéssel is, ezért a játékélmény megkönnyebbülést, felüdülést is hoz a gyerekek számára.

Természetesen, ahogy fejlődik a gyermek személyisége, értelme, úgy változik, fejlődik az örömélménye, játékigénye is. Az első örömforrás, amit már a csecsemőknél is megfigyelhetünk a már emlegetett funkciógyakorlásból származó ún. funkcióöröm. A baba derűsen nézegetni az ujjait, ad ki változatosabbnál változatosabb hangokat, dobál el tárgyakat de ugyanilyen módon élvezi a járást, ugrálást, alapmozgásokat. Gyakorlatilag a mozgásos összerendeződés fejlődési folyamatát végigkíséri az öröm. Ha jobban belegondolunk másképp talán nem lennénk sosem eléggé motiválva arra, hogy a számtalan elesés ellenére újra nekirugaszkodjunk a felállásnak és a lépegetésnek.

A legfontosabb örömforrás tehát a feszültség levezetése, de számos már örömforrás is megjelenik a játéktevékenységben. Nagy élvezetet jelent a gyerekeknek az “én csinálom” élménye, azaz a hatékonyság megélése, ami nem csak a tapasztalati tanulási folyamatot inspirálja, hanem az énélményt is! Különleges örömforrás a ritmusosság – ritmikusság, ami egy cselekvés, egy hang ismételgetéséből jön létre. A jelenség hátterében a bizonytalanság aktív leküzdése van, azaz a biztonság megteremtésének pozitív élménye!

Másfél éves kortól megjelenik örömforrásként az utánzás, cselekvéstudat. Az utánzás igen fontos működése a gyerekeknek, voltaképp végigkíséri az egész gyermekkort és hatalmas jelentősége van a tanulás, az alkalmazkodás, fejlődés minden szintjén.
A gyerekek alapvetően és magától értetődően kíváncsiak a világra, tehát minden utánzás, mintakövetés és egyben megértés a kíváncsiságból fakadó feszültséget is oldja. Az utánzás mindig aktivizálja a fantáziaműködést is, ami kitágítja és még színesebbé teszi a gyermek élményvilágát. Bejönnek olyan élményfaktorok, mint az illúzió, kaland, titok, felfedezés izgalma.

Ahogy a korai tapasztalati és cselekvési korlátok leküzdésekor a feszültség csökkenése örömet okoz, úgy a későbbi években a konfliktusokat, kríziseket okozó élmények utánzásos játékokkal való feldolgozása is megjelenik a gyerekek játékában.

A legkomplexebb utánzásos játékok a szerepjátékok, amelyekben komplexen szerepelnek tevékenységek, személyes jellemzők, vágyak, tapasztalatok. Ezek az összetevők általában nagyon pontos szerep-sztereotípiákat adnak ki, amiknek a betartása, pontos követése, az ehhez kapcsolódó várakozások és megfelelések megint csak nagy örömet okoznak, hiszen kompetenciát, biztonságot nyújtanak a játszóknak.”