A nevelőszülői hivatás

Nevelőszülőnek lenni nem csupán egy életmódot jelent, hanem egy nagyon elkötelezett, tudatos döntéshozást amellett, hogy egyfajta élethivatásként családi támogató környezetet biztosítunk olyan nehéz sorsú gyermekeknek, akik nem rendelkeznek az egészséges felnevelkedéshez szükséges biztonságos és építő közeggel a vér szerinti családjukban.

Nevelőszülőként az a legfőbb célunk, hogy mindaddig szerető, pozitív családi mintát nyújtsunk és adjunk a ránk bízott gyermekeknek, amíg nem gondozhatók vissza a vér szerinti családjukba, vagy ameddig nem zajlik le a végleges örökbefogadásuk. Ez azt is jelenti, hogy a nevelőszülőnek adott esetben azt is szem előtt kell tartania, hogy a nevelt gyermekek kiegyensúlyozott kapcsolatot tarthassanak fenn és ápoljanak a vérszerinti családjukkal.

Ez a látszólagos „kettősség” nem csupán nagyon érett, teherbíró személyiséget, magas érzelmi intelligenciát kíván, de speciális felkészültséget is a gyermeknevelés, a nehéz sorsú, sérült hátterű gyermekkel való bánásmód terén.

Fontos tudni, hogy bár határozottan előnyös, ha valaki szakmája révén, illetve saját gyermekkel szerzett tapasztalatok alapján előzetes tudással, felkészültséggel bír, de mindezek hiányában is vállalkozhat a nevelőszülőségre. Természetesen – mivel a nevelőszülőség jogi értelemben véve is hivatás, ezért bizonyos alapfeltételeknek mindenképp meg kell felelniük a jelentkezőknek. Az általános elvárásokon túl (pl. büntetlen előélet, törvényileg előírt kizáró okok hiánya, előírt minimum/maximum korkülönbség…stb.) alkalmasnak kell lennie – vizsgálatokkal igazoltan –  mind fizikai, mind pszichés értelemben a gyermeknevelésre, megfelelő otthonnal, életkörnyezettel szükséges bírnia, illetve a párja hozzájárulásával, támogatásával kell rendelkeznie. Mindezeken túl részt kell vennie egy nevelőszülői előkészítő tanfolyamon.

Miután minden feltételnek megfelelt és sikeresen elvégezte a felkészítő képzést, kaphat akár több gyermeket is, akiknek a gondozását, nevelését a saját otthonában fogja ellátni. De a nevelőszülőnek nem csak az a feladata, hogy a lehető legoptimálisabb módon nevelje a gyermekeket, hanem az is, hogy biztosítsa a kapcsolattartásukat a vér szerinti családjukkal, az esetleges hazagondozás érdekében. Hasonlóképpen segítenie kell munkájával azt, hogy a rá bízott gyermekek örökbefogadás esetén be tudjanak illeszkedni az örökbefogadó családba. E munkája során szorosan együtt szükséges működnie a területileg illetékes gyermekvédelmi szakszolgálattal, a gyámhivatallal és a gyermekjóléti szolgálatok munkatársaival, szakembereivel. Külön kiemelnénk, hogy bár az eddigiek egy átmenetiséget sugallhatnak, mégis alapelvárás, hogy amennyiben a nevelt gyermek nagykorúvá válik és azt kéri, akkor a nevelőszülő továbbra is vállalja a lakhatás biztosítását és a gondozását!

Ha valaki megfelel a fenti feltételeknek és arra a felelős döntésre jut, hogy nevelőszülővé szeretne válni, akkor önéletrajzzal, motivációs levéllel jelentkezhet az illetékes gyermekvédelmi szolgálatnál, hatóságnál. Ezután általában behívják a jelentkezőt a vele együtt élő házastársával, élettársával egy személyes meghallgatásra, beszélgetésre. A következő lépés az, hogy a nevelőszülői hálózat szakemberei környezettanulmányt végeznek a leendő nevelőszülő otthonában, hogy megállapíthassák megvannak-e a szükséges tárgyi feltételek a gyermekek gondozásához. Természetesen a szakemberek az esetleges problémák megoldásában is segítséget nyújtanak.

A környezettanulmány után következik a pszichológiai alkalmassági vizsgálat, amelyen mind a leendő nevelőszülőnek, mind a társának részt kell vennie. Az egészségügyi, fizikai alkalmasságot házi orvosi vagy szakorvosi véleménnyel kell igazolni. Természetesen – az alapfeltételeknek megfelelően – mindkettőjüknek be kell szerezniük egy friss – három hónapnál nem régebbi -erkölcsi bizonyítványt. Ehhez kapcsolódóan az is szükséges, hogy a jelentkező a  Gyermekvédelmi törvény 15. paragrafusában leírtaknak megfelelően nyilatkozzon arról, hogy nem folyik ellene eljárás, nem ítélték el jogerősen gyermek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény miatt, a szülői felügyeleti jogát a bíróság nem szüntette meg, illetve nem szünetelteti gyermeke nevelésbe vétele miatt.

Szintén törvényi előírás, hogy elvégezze a 240 órás, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő nevelőszülői alapképesítést adó felkészítő tanfolyamot vagy a 60 órás nevelőszülői felkészítő képzést követő Központi Oktatási Program szerinti képzést.

Érdemes tudni, hogy a saját gyermekekkel együtt legfeljebb hat gyermek és fiatal felnőtt nevelkedhet egy nevelőszülő otthonában. A konkrét gyermekek kiválasztását, illetve a létszámukat nagyban befolyásolják a környezeti adottságok, a nevelőszülő személyes tulajdonságai, kvalitásai és nem utolsósorban a nevelt gyermek személyisége, szükségletei is. Amikor a kiválasztás sikeresen megtörtént, akkor először pár hetes ismerkedési, barátkozási periódus következik.

Amennyiben ideiglenes hatályú elhelyezésre van szükség, azaz a gyermek azonnali elhelyezésével lehet csak megszüntetni a kialakult vészhelyzetet, akkor azonnal a nevelőszülőhöz kerül. Annak a nevelőszülőnek aki erre is vállalkozik, hatalmas empátiával, toleranciával, az alapos szakértelmen túli elhivatottsággal fontos rendelkeznie.

A nevelőszülői kihelyezésről  a gyámhivatal hoz határozatot, csak a hivatalos döntés megszületése és jogerőre való emelkedése után kerülhet be valóságosan is a családba. Természetesen ekkor sem marad magára a család, és a nevelt gyermek, hiszen a számára azonnal kirendelnek egy gyermekvédelmi gyámot. Mindez azt jelenti, hogy a gyermekvédelmi szolgálatok szakemberei folyamatosan  „fogják a kezét” a nevelőszülőnek, amennyiben arra bármi okból szüksége van a gyermeknek, a szülőnek, a családnak. Ha valaki nevelőszülővé válik, akkor minden évben kötelező elvégeznie egy- egy rövidebb továbbképzést és bármikor konzultálhat az illetékes szakemberekkel.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a nevelőszülőség egy nagyon tiszteletreméltó, értékteremtő hivatás, aminek – remélhetőleg  a társadalmi presztízse is fog a jövőben növekedni. Mivel a nagyobb  lakásotthonok sem képesek azt a szerető, inspiráló, biztonságos közeget biztosítani, mint amilyenre egy család képes, a gyermekvédelmi rendszer azon igyekszik, hogy minden állami gondozásba kerülő gyermek minél hamarabb elhelyezhető lehessen a nevelőszülői hálózaton belül.