A mentorálás alapvető módszertana – részlet

2018/11/12

„A mentor elmélyült és tartós figyelmet fordít a mentorált személyére, élethelyzetére, tevékenységeire, fejlődéstörténetére. Elsősorban arra törekszik, hogy a beazonosítsa azokat a területeket, pontokat, amelyek fejlesztésre szorulnak, illetve speciális figyelmet, támogatást igényelnek. Sokszor ezek a “problémás” pontok nem a hiányosságok vagy gyengeségek, hanem az erősségek, tehetségek, kiemelkedő képességek. Mivel a mentornak mindig a mentorált teljes, egész személyiségét szükséges szem előtt tartania, ezen “fejlesztési területek, pontok” feltérképezésekor legalább annyira érdemes a személyiségjegyekre, jellemvonásokra, pszichoszociális jellemzőkre fókuszálnia, mint a produktív képességekre. Az alapos megfigyelés teszi lehetővé, hogy a mentor stratégiát építhessen fel a mentoráltja támogatására. Mivel a mentorálás a mentorált teljes személyiségére vonatkozik, egészében érinti azt, még akkor is fontos teljes körűen megfigyelni és megismerni, ha egy speciális vonatkozásban mentoráljuk (pl. szakmai, tanulmányi, vagy életvezetési téren).

Látnunk kell mentorként, hogy a mentoráltunk milyen mélységű és szintű önismerettel rendelkezik, különös tekintettel az önbecsülésére, önértékelésére, hiszen a velünk való együttműködést is nagyban meghatározzák ezek a jellemzők. Fontos tudnunk,hogy a mentoráltunk mennyire van tisztában önnön erősségeivel, gyengeségeivel, mennyire elkötelezett a fejlődés, az önfejlesztés mellett és mennyire jó “kondíciókkal” rendelkezik mindehhez. Sose felejtsük el, hogy a magas önértékelés a záloga az ambíciónak, a fejlődésbe vetett hitnek. Ha a mentoráltunk alacsony önértékeléssel, kisebbrendűségi érzéssel küzd, akkor inkább gátakat, akadályokat épít fel félig öntudatlanul az előrelépése, fejlődése előtt. Mentorként mindig is fontos szempont és egyben cél lesz az, hogy segítsünk felépítenie a mentoráltunknak a magas önértékelést, az önbizalmat.

Amikor megosztjuk, kommunikáljuk a mentorálttal a megfigyeléseinket, a reflexióinkat, akkor egyúttal fejlesztjük az önismeretét, az önreflexiós képességét is.
Mivel mentorként a tevékenységünk központjában a mentoráltunk fejlődése és előmenetele áll, érthető, hogy kiemelt jelentősége van, hogy pontosan megismerjük problémamegoldó technikáit, tanult mintáit, készségszintjét, azt, hogyan viszonyul a problémákhoz, mennyiben képes konstruktív megküzdési stratégiákat alkalmazni, és mennyire jellemzi, hogy különböző védekező, hárító, kompenzáló mechanizmusokkal kezelje azokat. Mivel mentorként fontos része lesz a munkánknak, hogy jól működő, hatékony megküzdési módokat tanítsunk a mentoráltnak, kihagyhatatlan, hogy felmérjük a mentorált meglévő technikáit, problémahelyzetekben való viselkedését, a problémás helyzetekhez való viszonyulását.”