A hiánymotivált életszemlélet problematikája

Amikor a sérüléseink, hiányaink vezérlik a látásmódunkat és a cselekedeteinket, akkor biztosak lehetünk benne, hogy igai önsorsrontó úton járunk.

Ez a fajta éretlen és rombolóerejű életszemlélet viszont olyannyira gyakori probléma, hogy egy cikksorozatban szeretnénk feldolgozni, nem csak úgy, hogy leleplezzük e mérgező működés tüneteit, jellemzőit, hanem úgy, hogy felvázoljuk a vele szemben álló produktív és boldogságot hozó növekedésmotivált és teljességvezérelt életszemléletet!

Mindannyiunknak szükséges eldöntenünk, hogy mit kezdünk a gyermekkori sebeinkkel, azaz milyen válaszokat adunk rájuk, milyen értelmet találunk és hozunk ki belőlük.

A probléma az, hogy sokan kizárólag a sebeikre, hiányaikra koncentrálnak, és gyakorlatilag az egész életüket azzal töltik, hogy ezeket a sérüléseket gyógyítsák be, ezeket a hiányokat töltsék be. Talán paradoxonnak tűnik, de mivel a hiányaikra koncentrálnak, többnyire pont arra a növekedésre, fejlődésre nem marad energiájuk, figyelmük, idejük, ami valódi gyógyulást, helyreállást hozhatna nekik.

Pál Ferenc pap-pszichológus úgy fogalmaz, voltaképp mi magunk határozhatjuk meg, hogy az életünk egy zárt vagy felfelé nyitott rendszer. Az érett, egészséges személyiség ismérveit meghatározni próbáló lélekgyógyászok – köztük Maslow is, aki idősebb korában komolyan felülbírálta a saját szükségletpiramisát – rendre arra jutottak, hogy egy személyiség sosem tud eljutni az emberi teljességre, ha önmagába van zárva, minden célját, motivációját a saját személyes igényeinek, vágyainak és szükségleteinek a kielégítése jelenti. A valódi kiteljesedéshez messze önmagán túli célra, értékre, motivációra van szüksége mindannyiunknak.  Ezt Maslow spirituális alapszükségletnek, Allport „végtelen horizontnak” nevezi. Viktor E. Frankl, akinek az elmélete középpontjában az élet értelmének a keresése áll, noogén neurózisnak nevezte el azt a modern, individualista állapotot, amikor egy személy nem mozdul ki az önnön vágyteljesítése szűkös köréből. Kiváló valláspszichiáterünk, dr. Süle Ferenc pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyugati jóléti „fogyasztói hedonista” kultúra tömegével termeli ki „törvényszerűen” a súlyos depresszióval, pánikbetegséggel és öngyilkos késztetéssel küzdő lelkeket….

Ha egy személy hiánymotivált, akkor gyakran úgy érez és gondolkodik, hogy mivel őt sérelmek érték, ezért jogosultsága van azokat „leverni” másokon, azaz igazságos dolog más embereknek egyfajta „számla kiegyenlítő bosszúként” továbbadni a kapott sérelmeiket. Ezt jobbára akkor is jogos reakcióként élik meg, ha messze nem a sérelmeik okozóinak adják vissza a kapott fájdalmat! A tapasztalat azt mutatja, hogy ez az „adok-kapok” játszma sosem szűnik meg, lényegében tartósítja a feszültséget, az elégedetlenséget, a hiányérzet minden negatív, kínzó velejáróját.

A hiánymotivált szemléletű ember ha el is éri a vágyait, szinte azonnal motiválatlanná válik, tartósan sosem tud megnyugodni és elégedetten élvezni a végre megszerzett javait. Az élete sok szempontból olyanná válhat, mint egy végtelenített hajsza, amiben újra és újra generálódnak a vágyak, míg a már megszerzett, elért célok, eredmények okozta öröm, kielégülés mindössze pillanatokig tart, többnyire fokozódó és zavarodott ürességet hagyva maga után. E működésmód mérgező és gyötrő jellegét az is erősíti, hogy szinte mindig vélt vagy valós „ellenségek” állnak a vágykielégítés útjában, azaz a mindenkori másik ember nem érzelmi támogatást, inspirációt jelent számukra, hanem riválist. A mások iránti gyanakvás, a tőlük való félelem, a bizalmatlanság, a gyűlölet megmérgezi az emberi kapcsolatokat is, azaz az ilyen jellegű társas igények valódi kielégítése egyre kevésbé valósulhat meg. Ha valaki ugyanis érzelmi zsarolással, bűntudatkeltéssel próbálja folyamatosan kierőszakolni környezetéből a figyelmet, a törődést, előbb-utóbb menthetetlenül elutasított, elkerült személlyé válik, akitől a legközelebbi hozzátartozói is elhidegülnek. Valójában a hiánymotivált emberek többszörös csapdába esnek, hiszen a vágyaik egyszerre kergetik, kényszerítik őket, és az, hogy másoktól éretlen és önző módon e vágyak – sokszor feltétel és kölcsönösség nélküli – kielégítését várják, folyamatos feszültséget generál köztük és környezetük között. Ellentmondásnak tűnik, de éppen a fentiek miatt válnak túlérzékennyé maguk is a környezetük iránt, hiszen azzal, hogy a problémáik megoldását, szükségleteik kielégítését másoktól várják, gyakorlatilag kiszolgáltatottakká válnak a számukra.

Mivel a hiánymotivált életvezetés lényege és alapvető működése, hogy valamilyen módon kompenzálni igyekszik, ezért a megszokott megoldási próbálkozásai valójában álmegoldások és nem vezetnek valódi eredményre.

Igen sok éretlen ember tölt rengeteg időt azzal, hogy „kibeszélje” valakivel a problémáit, de ez a fajta kommunikáció inkább csak figyelem és energiaelszívó panaszkodás, amivel sokszor csak megerősítik önmagukban is a káros viszonyulásukat, hiszen csak sulykolják az őket ért sérelmeket és erőteljesen önigazolnak, azaz ki- és megmagyarázzák miért is jogosultak arra, hogy másokon követeljék az őket ért igazságtalanságok, sérelmek rendbetételét. Amikor egy másik ember akárcsak a legapróbb együttérzést, empátiát tanúsítja feléjük, a hiánymotivált emberek gyakran tíz körömmel kapnak utánuk, „rámásznak”, és akár az agresszióig elmenve követelni kezdik az odaadásukat, törődésüket. (Nem véletlenül hívják egyes irányzatok „energiavámpírnak” az így működő személyiségeket…)

Mivel ez a viselkedés semmi esetre sem kölcsönös és pozitív, előbb-utóbb a másik személy távolságot fog tartani, igyekszik erősen megvonni a határait, ami persze igazolni látszik a hiánymotivált ember elméletét mások önzéséről, rosszindulatáról, szeretetlenségéről. Sajnos ezek a rossz, sokat ismétlődő játszma forgatókönyvek egyre erősebben bizonyítani látszanak a hiánymotivált emberek szemében önnön szemléletük jogosságát, és még inkább megerősítik romboló magatartásukat…

Mindez persze azzal fog együtt járni, hogy még erősebben bevésődnek a régi destruktív sémák, hiedelmek, védekező és hárító mechanizmusok. Továbbra is hajlamosak lesznek előítéletesen viszonyulni másokhoz, és jogosultnak fogják érezni magukat ahhoz, hogy továbbadják és túlkompenzálják a sérelmeiket. Gondoljunk bele, milyen ördögi kört képes kialakítani az, amikor a minket ért fájdalmak miatt indokoltnak, jogosnak tartjuk azt, hogy mi is kihasználjunk, megbántsunk másokat, azaz reprodukáljuk azt a viszonyulást, működésmódot, ami számukra is csak sérelmeket eredményezett!

Új sorozatunk második részében a hiánymotivált élet legjellemzőbb tüneteit vesszük sorba…