A genderideológia és a nemsemleges nevelés problematikája

Korunk kultúrájának olyan új fejleménye az igen agresszíven és sikeresen “hódító”gendermozgalom, amely alapjaiban változtathatja meg azt, amit az emberek gondolnak a nemi identitásukról, a nemi szerepeikről, a párkapcsolatról, sőt a családnak -mint a társadalom alapegysége – a működéséről.

A téma éppen a genderideológia támasztotta viszonyulási és nevelési kihívások okán merült fel a szülőklubbon.Mivel a szülők feladata hagyományosan és természetes módon a gyermekeik nemi identitásra való nevelése, ezért közvetlenül érintik a családokat azok a kultúrpolitikai – társadalompolitikai akciók, amelyek a gendermozgalom értékeit képviselik és próbálják meg érvényesíteni a közoktatási rendszerben, kezdve a kisgyermekgondozó intézményekben folyó nevelő munkával…

Az ún. nemsemleges vagy nemtelen nevelés a szakma figyelmének kereszt tüzébe került, szakértők igyekszenek felmérni és megjósolni a hatását, előnyeit, hátrányait és veszélyeit.
Fontos tisztáznunk először is a “gender” fogalmát: a szó valójában a társadalmi nem jelentéssel bír, azaz a biológiai nemekhez kapcsolódó társadalmilag, kulturálisan elfogadott viselkedésformák, kompetenciák, személyiségjegyek összessége. Ezek az elvárás csomagok nemi sztereotípiákba szoktak rögzülni, és tény, hogy az ettől való eltéréseket a közösség gyakran rosszallással, gyanakvással kezeli. Tipikusan ilyen sztereotípiák nyilvánulnak meg akkor, amikor a szülő aggódva figyeli, hogy hatéves kislánya inkább focizni szeret a fiútestvéreivel, mint babázni a többi kislánnyal. Sajnos ezeket az eltéréseket hajlamosak vagyunk a homoszexualitással keverni,holott a két dolognak semmi köze nincsen egymáshoz. Ahogy nem minden balettművész férfi homoszexuális, úgy nem minden női súlyemelő leszbikus. A genderelmélet eredetileg azzal foglalkozott, hogy a nemekhez köthető viselkedési elvárások folyamatosan változnak és azt kreatívan, szabadon érdemes kezelni. Ennek megfelelően a nemsemleges nevelés lényege az, hogy engedik a kicsiket szabadon, sugallt nemi sztereotípiák nélkül kreatívan felfedezni a világot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hagyják a kislányokat is barkácsolni,autókkal játszani és “férfias” sportokat gyakorolni, ahogy a fiúkat sem szégyenítik meg, ha babákkal játszanak.
A nemsemleges nevelés éllovasai Európában a svédek, ahol a társadalom minden szegmensében törekednek a “semlegességre”, az egyenlójogok éslehetőségek biztosítására. Svédországban azon sem ütközik meg senki, ha például a egy parlamenti képviselő, politikus marad otthon kisgyermekét gondozni, míg a felesége dolgozik és építi a karrierjét. A svéd óvodákban tartózkodnak a nemi szerepeket erősítő játékoktól. Természetesen ez a nemtelen -ség nagyon megosztó még korunkban, érdemes az egész kérdéskört igen árnyaltan, nagy körültekintéssel és megfontoltsággal kezelni. A kisgyermekek nevelésekor nagyon fontos a kellő rugalmasság, nyitottság a nagy érzelmi biztonságot adó támogatás, de az is, hogy ésszerű, a gyermekeket megvédő, konstruktív irányokat mutató és adó kereteket, korlátokat biztosítsunk számukra! Ez azt jelenti,hogy a nemi sztereotípiák problematikájára ugyanúgy figyelünk és felhívjuk a gyerekek figyelmét, mint ahogy a nyilvánvaló biológiai, lélektani nemi különbségeket sem tagadjuk le előttük. Ez utóbbi területen az orvostudományok fejlődésével egyre komolyabb bizonyítékok látnak napvilágot, hiszen például a mai modern képalkotó technikákkal már kimutatták, hogy különbség van a fiú-, és lánycsecsemők agyi működése között, holott ebben az időszakban még nem beszélhetünk a környezet által közvetített kulturális nemi elvárások és szocializáció érvényesüléséről. Hasonló bizonyítékokkal szolgáltak a nemi hormonok agyra gyakorolt hatásának vizsgáló kutatások is. Egy különleges betegség (örökletes, veleszületett mellékvese-nagyobbodás, azaz CAH) következményeként erőteljes tesztoszteronhatás éri a beteg agyát is. A CAH lánybetegeket ért tesztoszteronhatást hormonterápiával többé-kevébbé sikerül ellensúlyozni,gyógyítani, de az agyi működésre gyakorolt hatása viszont visszafordíthatatlan. A CAH-ban szenvedő kislányok rendszerint maszkulin érdeklődésüek, például a fiús játékokat szeretik és olyan területeken válnak nagykorukban is sikeresekké,amiket a kultúra kimondottan férfias hivatásoknak tart. Azaz egyértelműen kijelenthetjük a nemi különbségeket biológiailag kódolva van bennünk… Ahogy erről már korábban írtunk a “A nemi jellegzetességek és a szexedukáció kihívásai óvodáskorban” című írásunkban, a két nem közti neurológiai különbségeknek tekintélyes a listája, azaz nemcsupán testi (elsődleges és másodlagos nemi jelleg) téren mutatható ki biztonsággal, hogy a két nem egyértelműen megkülönböztethető egymástól, és ezek a különbségek személyiségbeli, lélektani tényezőkben is tetten érhetők. Amennyiben ezzel tisztában vagyunk, sokkal magabiztosabban, értékcentrikusabban tudjuk e tekintetben is “terelgetni”, fejleszteni a gyermekünket.

Összefoglalva: Biztosítsuk a gyermekeink számára, hogy kreatívan, széles perspektívával fedezhessék fel a világot és saját személyiségüket! Nyújtsunk lehetőséget arra, hogy a szokványos, hagyományostól eltérő érdeklődésük is kibontakozhasson, előítéletes módon ne korlátozzuk az ambíciójukat, viszont világosan tárjuk fel előttük a nemekre vonatkozó valóságos ismereteket, jellegzetességeket is!