Személyiségfejlesztő filmajánló 16.

Karácsonyra egy az ünnephez illő mégsem tipikus karácsonyi filmet választottunk.

A 2017-es francia filmet sok kritikus fanyalogva, lekezelő vállveregetéssel kezelte. A közönséget is élesen megosztó, komikus elemekkel tarkított dráma egy bájos kis francia városban játszódik az ötvenes években. Nálunk már a mozi filmajánlója is némileg „félreértette” az alapszituációt, hiszen a címszereplőt következetesen egy szerethető, de súlytalan szélhámosként aposztrofálja.

Tény, hogy a kezdő jelenetből megismert széles mosolyú főszereplő – Omar Shy – egy hátrányos helyzetű, vélhetően kisstílű bűnözésből, csalásból magát fenntartó fekete bőrű fiatalember.

Amikor viszont ellenségei elől menekülve szerencsés módon felkerül egy tengerjáró hajóra, ahol a lelépő hajóorvost kell helyettesítenie, akkor minden kreativitását, ötletességét és erejét beveti, hogy minél több orvosi tudást elsajátítson. Olyannyira, hogy amikor a történet fő helyszínére az álmos kis francia városba megérkezik pár évvel később, mint új orvos, akkor már valódi képzettséggel és diplomával bír!

Amitől viszont a történet mozgásba lendül az az, hogy Dr. Knock „széltoló”személyisége sármosságából és kreativitásából mit sem veszített. A frissen megszerzett szaktudását agilisen kombinálja az emberek kedves manipulálásával, ő ugyanis nem egy unalmas, eseménytelen praxisra vágyik, mint az eseményeket döbbenten szemlélődő öreg doki. Habár etikailag ingoványos terepen egyensúlyoz egy artista-zsonglőr tehetségével, lassan kiderül, hogy tevékenysége nagyon is pozitív hatású.. Lassan életet, energiát képes vinni a fáradt, közönyös közösségbe. Az emberek, ahogy küzdeni kezdenek a többnyire nem létező betegségeikkel, életerőre, öntudatra kapnak, oda kezdenek figyelni jobban magukra, egymásra, ambiciózussá válnak.  Dr. Knock is egyre jobban otthon érzi magát, elemében van, egyértelműen kiderül számunkra, hogy ez az ember igazi hivatására talált az orvoslásban. Erre szüksége is lesz, amikor a derűs történet drámaibb hangokat kezd megütni.

A széltoló dokink ugyanis beleszeret egy kedves helyi cselédlányba, Adele-be. A meglepően szemérmes ismerkedés szívfacsaróvá válik, amikor kiderül, hogy a szeretett nő valóban és súlyosan tüdőbeteg. Dokink a legjobb magánkórházba viszi és állja a kúra minden költségét. Kettősük intim magyarázatot ad arra is, miért küzd e két magányos lélek mély elvetettséggel. Muszáj észrevennünk mennyire árnyalja főhősünk eddig talán felületesnek hitt személyiségét az,  amilyen gyöngédséggel, figyelmességgel bánik a szerelmével…

Mindeközben feltűnik a sötét múlt, és összejátszik a dokinkat már a kezdetektől gyűlölő helyi plébánossal. A két aljas, képmutató alaknak végül még sem sikerül csőbe húzniuk hősünket, a város lakói kiállnak mellette, nem várt irgalommal kezelve orvosuk korábbi priuszát.

A katarzist viszont az a mélyütés adja, amikor Adele a halálhíre eljut a városba.

Hősünk – most először – fel akarja adni, tehetetlen fájdalmában feldúlja rendelőjét és a menekülés mellett dönt. A város közösségén van a sor, hogy a mozgásba lendüljön, így megállítják az orvosukat, hogy osztozzanak gyászába, és biztosítsák bizalmukról….szeretetükről.

De miért is választottuk ezt a filmet a „karácsonyi” ajánlónkba?

Azért, mert a doktorunk nehéz helyzetből indult, de hűséggel, felelősséggel megragadta a neki adott esélyt és jól sáfárkodott vele. A körülményei okán a tehetségét a bűnözésben kezdte pallérozni, de amikor az élet egy valódi lehetőséget adott neki arra, hogy csiszolatlan gyémántból briliáns legyen, akkor hálával fogadta és élt vele.

Ahogy ő képes volt a saját árnyoldalát háttérbe szorítani, úgy a depressziós, háborús traumák alatt roskadozó kis várost is erre inspirálta.

Az mindig jó ünnepi történet, amelyben egy többre érdemes ember és/vagy közösség magára talál, és sikeressé, boldoggá válik!:)