Személyiségfejlesztő filmajánló 14.

E havi ajánlónkban egy vitákat szító és sokak által fanyalogva kritizált vígjátékot szeretnénk megtekintésre ajánlani.

Az „Amerikai pác”  egy groteszk tükör, szimbolikus “tanmese", mondhatni túlélési útmutató korunk identitásában, életerejében, értékrendjében igencsak sérült emberének. Fanyar öniróniával  mutatja meg azt, hogy milyen passzívvá, improduktívvá vált a modern ember identitását vesztve, miközben  agresszíven követel toleranciát, politikai korrektség címén a teljes értékrelativizálásba süllyedve. Szokatlan nyers humorral, ugyanakkor nagyon is érzékeny empátiával szembesít azzal, hogy a mindennel megküzdő életképesség gyökerei a család, a szeretteinkhez való hűség és nem utolsósorban a hit.  Ez a képlet a zsidóság tekintetében élesen felismerhető igazság, de ha egy kicsit is jobban belegondolunk, az egész emberiség számára működőképes  “minta"…

A filmet rengetegen támadták – pont a fentiek okán – voltak akik egyszerűen csak filoszemita propagandának, mások zagyva logikátlan, humortalan vígjátéknak minősítették.

Tény, hogy nem beszélhetünk egy unalomig jól ismert kaptafáról, egyszerre van jelen a mélységesen megindító dráma, majd a következő pillanatban az egész tragédiát abszurd humorral „elemelő” nyelvezet.

A film két főszereplője Herschel és Ben Greenbaum, dédapa és dédunoka, akik egy teljesen képtelen „csoda” okán – mint családjuk egyedül megmaradt tagjai – találkoznak, egymásnak feszülnek, hogy a végén meglelve a közös gyökereket és értékeket igazi családként éljenek tovább.

Herschel Közép-Kelet Európai zsidó, aki feleségével – nem mellesleg példaértékű házasságban – a mélyszegénységből, az állandó pogromok elől Amerikába vándorol ki, hogy együtt megvalósíthassák az álmaikat. A mai individuális – valljuk be ijesztően önközpontú és beszűkült – szemlélettel szemben ők ketten generációkban gondolkodnak, kemény munkával és hittel azért küzdenek, hogy utódjaik erős, sikeres, áldott emberek lehessenek.

Amikor Herchel – egy abszurd baleset okán – száz évnyi konzerválódás után az 1920-as Brooklyn helyett a 2020-as Brooklynban magához tér, fájdalmasan tapasztalja, hogy az általa ismert világnak már a nyomai is alig találhatóak , és az általa szeretett személyek már évtizedek óta halottak.

Kiderül azonban, hogy mégis van egy élő leszármazottja,  dédunokája, Ben személyében.

Hamar láthatóvá válnak az alapvető különbségek, sőt ellentétek dédapa és dédunoka közt. Herschel harcos személyiség, akinek a család, a vallási identitás a mozgatórugói, alapélménye a folytonos küzdelem. Ben ezzel szemben passzívan éldegél a szülei által megteremtett komfortban, fejlesztgetve – a kutyának se kellő – mobilappját. Nem csak produktivitásában van megrekedve, de a gyászában is. Úgy tűnik a szeretteik elvesztése univerzális élettapasztalat a Greenbaum családban, csak a    helyzetre adott válasz terén vannak éles különbségek  Herschel és Ben közt.

A találkozásból valóságos párbaj fejlődik ki, Herschel „csak azért is megmutatom” mentalitásával szembesíti folyamatosan Bent saját „impotenciájával”, de Ben is mindent megtesz, hogy sértett dühét alattomosan felhasználva ellehetetlenítse a mai szemüveggel sokszor barbárnak tűnő Herschelt.

A több felvonásos családi „belharc”  kiváló „görbe tükröt” tart, nem csupán a két főszereplőnek –  akiket egyetlen színész, Seth Rogan alakít  –  hanem korunk kultúrájának is, amely kirekeszt minden kirekesztőnek bélyegezhető megnyilvánulást, agresszíven intoleráns minden vele szemben álló agresszív intoleranciával szemben. Az Amerikai pác zseniálisan leplezi le mennyi önellentmondással terhelt a világunk, amely végső soron a legalapvetőbb értékeket, viszonyítási pontokat is a végletekig relativizálta.

A Greenbaumok közt azonban végül győz az összetartozás szándéka, az élet igenlése, s  paradox módon a közös gyász megélése  is odavezet, hogy Herchel és Ben  újult erővel rajthoz álljanak a nagybetűs Élet pályáján, ezúttal végre együtt…