Az örökbefogadás lélektana és menete 8.

Az előző részben az örökbefogadni szándékozó szülők  tipikus előzetes élményeit, jellemzőit kezdtük tárgyalni. Mostani részben innen folytatnánk, rögtön azzal kezdve, hogy sok esetben az okoz csalódást, sőt igen mély gyászt, amikor a párnak megfogan a babája, de valamilyen okból kifolyólag a kismama nem tudja a magzatot kihordani. Az elvetélés nagyon fájdalmas, igazi veszteségélmény, és ha például a lelki okok, gátlások feldolgozása helyett a pár beleragadva a költséges és körülményes orvosi reprodukciós eljárásokba, egyre nagyobb stresszel, egyre feszültebben próbálkoznak újra és újra – akkor egyre sebezhetőbbé válnak.

Nagyon fontos  tisztában lennünk azzal, hogy az ilyen esetekben csak akkor válhatunk valóban alkalmassá az örökbefogadásra, ha a fenti veszteségekkel szembenézünk és tudatos gyászmunkában feldolgozzuk azokat. Ez a lélektani folyamat különösen érzékeny és húsba vágó ügy az anya számára, akinek a nőiességébe, női identitásába vetett hitét ássa alá  a vetélés. Számára a harag, az önvád és a bűntudat extrém módon erős lehet, miközben nagyrészt azzal találkoznak a szélesebb társadalomban, hogy a veszteségük tabu, ezért egyfajta kommunikációs zárlat veszi körbe a gyászmunkájukat is, azaz nem sok empátiára, részvétre, támogatásra számíthatnak.

Lényeges szem előtt tartanunk, hogy akkor optimális az örökbefogadási eljárás mellett dönteni és elindítani azt, amikor a fenti gyászfolyamat már lezajlott. Ellenkező esetben nem egészséges elvárásokkal viszonyulhatnak az örökbe fogadandó gyermekek felé. Gondoljunk bele, a gyermekeknek már így is komoly, életre szóló vesztesége az, hogy lemondtak róluk a vérszerinti szülőjük, hátha ezt még az örökbefogadó szülei is megspékelik azzal, hogy az elvesztett gyermekeik pótszerei lesznek…

Örökbefogadó szülőnek lenni pedig pláne nagy kihívás, nem elég „elég jó” szülőnek lenniük, mint a vér szerinti „kollégáiknak”. Gyakorlatilag nagy valószínőséggel nem rendelkeznek azzal a „természetes” szerepmodellekkel, mintákkal mint vér szerinti szülők, nem beszélve arról, hogy sem ők, sem az örökbefogadott gyermek nem „tiszta lappal” indul neki a nagy közös „családi vállalkozásnak”, hiszen mindkét oldalról egy fájdalmas csomaggal érkeznek a kapcsolatba.

Mindezeken túl általában nem volt 9 hónapnyi idejük az egymásra hangolódásra. A sérült életkezdés  eleve deformálja a kicsik viselkedését, kommunikációs jelzéseit, s ezek a körülmények különösen érzékeny, nehezített ismerkedési alaphelyzetet teremtenek.

Pont ezen speciális körülmények okán fontos különösen az, hogy az örökbefogadó szülők tudatosan és alaposan felkészüljenek azoknak a problémáknak, kríziseknek a megoldására, „elhordozására”, amelyek a fájdalmas „hozott csomagok” okán jelentkezhetnek. Nem ritkán pont a magasabb szintű empátiaigény miatt az örökbefogadó szülők gyakran még túl is akarnak teljesíteni az „elég jó” vér szerinti szülőkön, könnyen beleesve a perfekcionizmus csapdájába.

Éppen ezért van döntő jelentősége annak, hogy az örökbefogadó szülők elvégezzék a speciális tanfolyamot, amely keretében felkészülhetnek az örökbefogadásból adódó speciális élethelyzetekre, nevelési kihívásokra. Rengeteget nyom a latba az, hogy milyen a szülők párkapcsolata. A harmonikus, stabil, kiegyensúlyozott és elkötelezett kapcsolat különösen fontos, hiszen az érkező gyermek egyszer már megélte a teljes biztonságvesztést, az „őstörést”.

Arra is komolyan fel szükséges készülni, hogy vezetjük be a gyermeket, az örökbefogadást a tágabb családjukba, a társas kapcsolatrendszerükbe. Természetesen ha pozitív, építő a kapcsolat a származási családdal, a leendő nagyszülőkkel, akkor ők hatalmas támogatást, segítséget tudnak jelenteni az örökbefogadó párnak. Amennyiben viszont konfliktusok, nézeteltérések, kellemetlen manipulációs -dominancia játszmák uralják a kapcsolatot, akkor inkább csak plusz terheket, elbizonytalanító, feszült helyzeteket tud teremteni az ő magatartásuk, viszonyulásuk, kapcsolódásuk az új családhoz. Sokszor már az is egy eldöntendő kérdés a párnak, hogy mikor, hogy és egyáltalán mennyire vonják be a többi családtagot az örökbefogadás előkészítésébe…Nem csak eldöntendő, hanem kikerülhetetlen kihívás is ez, hiszen nem várható el, hogy minden családtag, rokon nyitottan, teljes elfogadással, empátiával és támogatással fog viszonyulni. Gyakori tapasztalat az illetékes szakemberek szerint, hogy az idősebb szülői generációk már akár a józan észen felül is hajlamosak erőltetni a vér szerinti gyermek kérdését, ezért érdemes előre is felvérteznünk magunkat az ilyen jellegű helyzetek konstruktív kezelésére. Ne feledjük, a családtagjaink, barátaink messze nem olyan tájékozottak, felkészültek az örökbefogadás témájában mint mi, akik már akár évek óta készülünk rá. Érdemes előre végiggondolni, milyen tipikus aggályok, kétségek, kérdések merülhetnek fel bennük, és jó előre tömör, megnyugtató válaszokat, magyarázatokat kidolgozni rájuk. Mindez nem csak pozitívra hangolhatja őket, de a párt is magabiztosabbá teheti , sőt a többiek felé is ezt fogják sugározni. Jó eséllyel úgy fogják érezni, hogy egyfajta társadalmi szemléletformáló küldetést hajtanak végre a környezetükben…

Két további speciális esetet szükséges még röviden megvizsgálnunk az örökbefogadó szülők tekintetében.

Az egyik az egyszülős örökbefogadás,a másik pedig a „vegyes” család, vagyis amikor az örökbefogadott gyerekek együtt élnek a vér szerinti gyerekekkel a családban.

Egyszülős örökbefogadás

Tudni kell, hogy mivel az örökbefogadás elsősorban a gyermekek érdekeit szolgálja, ezért mindig előnyben vannak a házasságban élő párok az örökbefogadási eljárásokban. Egyedülállónak akkor nyílik jogszabályi lehetősége mégis az örökbefogadásra, ha a gyermek pszichés-szociális igényeinek megfelelő örökbefogadni kívánó pár nem áll rendelkezésre a rendszerben.

Ennek fényében nagy a valószínűsége, hogy egy személy magában csak idősebb, esetleg, beteg, fogyatékkal élő gyermeket kaphat, amennyiben ő maga is megfelel az előírt kritériumoknak.

Jó, ha felkészülünk arra is, hogy ez azért van így, mert joga van a gyermeknek a teljes családban való nevelkedésre. Ugyanakkor mindenki egyetért abban, hogy jobb egy gyermeknek egy stabil, érzelmi biztonságot adó egyszülős családban élnie, mint a gyermekvédelmi rendszerben állandó bizonytalanságban, rendezetlen viszonyok közt.

Ez valóban így van, nem beszélve arról, hogy korunkban olyan mértékű a válások aránya, hogy a következő nemzedékek többsége már eleve egyszülős társaságban nőnek fel.

Mégis fontos tudni, hogy az örökbefogadás iránti vágy, a motiváció nagyon érzékeny kérdés az ilyen esetekben. A gyakorlat azt mutatja, hogy jellemzően harmincas éveik végén lévő, vagy negyvenes éveikben járó  egyedülálló nők jelentkeznek leginkább egyszülős örökbefogadásra. Ilyen esetekben ugyanis gyakran felmerül a a probléma, hogy a szülőnek jelentkező nők olyanfajta partnert, támaszt keresnek a gyerekben, amely érzelmi igényük egészséges kielégítésére egy párkapcsolat lenne csak alkalmas. Ekkora érzelmi – kapcsolati elvárást saját gyermekre is igen problematikus ráterhelni, de még veszélyesebb egy olyan gyermekre, aki maga is súlyos érzelmi veszteségekkel érkezik a kapcsolatba.

Ami viszont előnye ennek az alternatívának az az, hogy a fenti hölgyek általában már nagyon jó egzisztenciával, társadalmi státusszal bírnak és már komolyan felkészültek, tájékozottak a gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretek terén.

Örökbefogadott és vérszerinti gyermek egy családban

Ha már van vér szerinti gyermek a családban, akkor rendkívül fontos, hogy őt is bevonják a szülők az egész örökbefogadási folyamatba, felkészítsék a „speciális” testvérke érkezésére. Még így is, érdemes felkészülni arra, hogy a testvérféltékenység – akár a vér szerinti testvérek között – nagy valószínűséggel meg fog jelenni. Ilyenkor érdemes nagy empátiával arra is figyelni, hogy kapjon a nagy testvér minőségi időt tőlük, amit kizárólag vele töltenek a szülők. Hasonlóképpen fordított esetben is ugyanez az érzékenység és empátia szükségleteik a szülők részéről.

Végezetül szeretnénk azt megjegyezni, hogyha a szülők nyíltan, magabiztosan azt kommunikálják a gyermekeik felé, hogy mindkét „családba fogadási”  aktus normális és egyenértékű, ha ezt az értékrendet közvetítik, képviselik hitelesen számukra, akkor ugyanúgy nőhetnek fel, ahogy bármilyen más vér szerinti testvérek. Természetesen ezekben az esetekben is lesz bőségesen vita, konfliktus, rivalizálás, csúfolódás a testvérek között, de ezek témája nem az örökbefogadás lesz!

Sokan attól tartanak,hogyha a vér szerinti gyermek érkezik később, akkor a szülők esetleg megbánják, hogy „elkapkodták” az alternatívák keresését, így az örökbefogadást is. A jó hír az, hogy általában ilyenkorra már kialakult az érzelmi kötődés, nem beszélve arról, hogy ezek a szülők sokszor pont annak köszönhetik a várva várt gyermek érkezését, hogy az örökbefogadással eltűntek a stresszek, felszabadultak a nyomás alól. Ők ekkorra már jó eséllyel teljes értékű szülőknek élik meg magukat, akik feltétel nélkül szeretik az örökbefogadott gyermekeiket.