Az örökbefogadás lélektana és menete 4.

Mivel nagyon sok örökbefogadó szülőpárnál merül fel a kérdés, hogyha minden feltételnek megfeleltek , jogerőre emelkedett az örökbefogadás és a vér szerinti szülőknek járó státusz illeti meg őket, akkor miért van szükség az utánkövetésre, ezért sorozatunkat ennek a tárgyalásával szeretnénk folytatni.

Legelőször is érdemes szögeznünk, hogy az utánkövetésnek nem a kontrollálás a célja, hanem  a szülők, a család segítése, támogatása. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakorlatilag nincsen olyan örökbefogadó család, ahol ne merülnének fel érzékeny problémák, kérdések, kihívások mind a szülők, mind a gyermekek részéről. Sajnos az előkészítés ellenére, ritka, hogy ezekkel az aggodalmakkal, nehézségekkel automatikusan odafordulnának bizalommal az illetékes szakemberek, intézmények felé. Így az utánkövetés gyakorlata áthidalja ezt a problémát és kiváló  alkalmat biztosít arra, hogy az érintett családok sokoldalúan megvitathassák a dilemmáikat a hozzáértő szakemberekkel. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ebben a segítő kapcsolatban, partnerként, „baráti” atmoszférában nyílik lehetőségük a szakembereknek arra, hogy tanácsadással segítsék a gyermekek családba való beilleszkedését, a szülőkkel való pozitív, bizalmi kapcsolat kiépítését.

Az utánkövetés kérdésében a hivatalos út (protokoll) az, hogy az örökbefogadó szülők a gyámhivatalnál nyilatkozhatnak arról, hogy melyik szervezetnél/szervezettől kérik az utánkövetést.

Az utánkövetésre jogosult szervezeteknek alapvetően két nagy csoportja van, az állami színtéren a területileg illetékes gyermekvédelmi szolgálatok, a civil szférában pedig az erre hivatalos engedéllyel rendelkező, örökbefogadással foglalkozó szervezetek (egyesületek, alapítványok…stb.)

Értelemszerűen, amennyiben az örökbefogadó szülők maguk nem jelölnek meg egy konkrét szervezetet, akkor az utánkövetést mindig a területi gyermekvédelmi szolgálat látja el.

Az utánkövetésnek van egy kötelező – mondhatni minimuma – , amely az örökbefogadás jogerőre emelkedése után, két alkalomból áll. Az első alkalomra az engedély megkapása utáni két hónapon belül kell hogy sor kerüljön, a másodikra pedig egy év múlva. Természetesen a családnak joga van ahhoz, hogy további önkéntes alapú utánkövetési tanácsadást kérjen a választott szervezet szakembereitől.

Szeretnénk itt leszögezni, hogy alaptalan az a sok esetben megnyilvánuló félelme az örökbefogadó családnak, hogy az utánkövetési beszélgetés sikertelensége esetén elvehetik tőlük az örökbefogadott gyermeket. Ők ekkora – ahogy az előbbiekben már jeleztük – a vér szerinti szülőkkel egyező státuszban vannak, ami azt jelenti, hogy csak olyan esetben vennék ki a gyermeket a családjukból, ha olyan komoly gyermekvédelmi probléma merülne fel (pl. bántalmazás), ami egy vér szerinti család esetén is a gyermek kiemelését tenné szükségessé.

Az utánkövetésnek tehát az a legfőbb célja, hogy tanácsadással segítsék a családot a minél jobb együttműködésben.

Tovább folytatva az örökbefogadás lélektani aspektusait, szükséges beszélnünk néhány olyan dilemmáról, döntéshelyzetről, ami egészen egyedi, azaz lényegi módon eltér a „hagyományos” gyermekvállalástól.

Habár sci-fi filmek, a genetika tudományának intenzív fejlődése mára már a látóterünkbe hozta azt a lehetőséget, amikor a szülők aktívan beleszólhatnak leendő gyermekük tulajdonságaiba. Természetes, hogy a leendő szülőpárnak elképzelései, reményei, „álmai” vannak arról, hogy milyen gyermekeik lesznek, milyen gyermekeket szeretnének, de általánosságban még azért az az alapvetés, hogy „mindegy milyen nemű lesz, csak egészséges legyen!”. Hasonlóképpen, inkább csak pozitív reményeink vannak arra vonatkozóan, hogy milyen tehetségeket, jellemvonásokat, személyiségjegyeket szeretnénk „átörökíteni” a gyermekeinkbe, de tisztában vagyunk azzal, hogy leginkább a nevelés terepén tudunk erre majd csak befolyással bírni. Az örökbefogadás tervezésekor azonban gyakorlatilag elvárják a leendő örökbefogadó szülőktől, hogy tudjon már a folyamat elején válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen gyermeket akarnak! Az pláne meglepheti őket, hogy itt konkrétumokat kell megfogalmazni és ezek  a szempontok, elvárások dokumentálásra is kerülnek.

Mivel igen sok pár hosszas saját gyermekért való küzdelem után jut el az örökbefogadás alternatívájához, ezért gyakori, hogy nem fogalmaznak meg konkrét elképzeléseket, elvárásokat, hiszen nem szeretnének már mást, csak azt, hogy végre gyerek legyen a családban.

Tudnunk kell, hogy ezek a paraméterek részét képezik az alkalmassági határozatnak, azaz nem csupán általánosságban nyilvánítják alkalmasnak a párt az örökbefogadásra, de azt is precízen, felelősen lefektetik, hogy pontosan milyen gyermek örökbefogadására alkalmasak! Ha ebbe belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy nagyon felelős, az egész életre kiható döntéseket kell hoznunk ekkor, azaz olyan jellemzőket érdemes megneveznünk és lefektetnünk, amelyek megléte esetén egy életre, feltétlen szeretettel képesek elfogadni az adott gyermeket.

Az elvárások, igények részletes feltérképezése egyben azt a célt is szolgálja, hogy a leendő örökbefogadó szülő képességeiket, határaikat is feltárhassák a szakemberek segítségével.

Alaposan végig szükséges gondolni ezt a kérdéskört, hiszen például nem mindenki alkalmas és motivált arra, hogy tartós betegségben szenvedő vagy fogyatékossággal élő gyermeket vállaljon, ahogy egy magasan képzett értelmiségi pár elképzelhető, hogy olyan újszülöttet szeretne, akinek a vér szerinti szülei is tanult emberek, átlag feletti intelligenciával bírnak.

A következő részben azokkal a további dilemmákkal, döntéshelyzetekkel, kérdésekkel foglalkozunk, amelyekkel még az örökbefogadás előtt meg kell birkóznia a leendő szülőpárnak.