Az örökbefogadás lélektana 2.

Magyarországon 2003-tól kötelezővé tették a felkészítő tanfolyamot mindazok számára, akik örökbe fogadni szeretnének. Különös aktualitást ad a cikkünknek az a váratlan fordulat, amely szerint a felkészítő tanfolyam mostantól fogva önkéntesen választható lesz viszont az eddigiekkel szemben ingyenes lesz az örökbe fogadni szándékozók számára. Azt is mondhatnánk így, hogy az egyik szemünk sír, a másik nevet, mivel az eddigi tapasztalatok mind azt mutatják, hogy a tanfolyamon tárgyaltak, tanultak rendkívül értékesek és hasznosak, tehát semmi esetre sem érdemes „megspórolni” a rajta való részvételt. Igaz, eleinte a képzés kötelezővé tétele váltott ki komoly ellenérzéseket, sőt felháborodást az érintettek körében. A fő ellenérvek azok voltak, amely szerint a vér szerinti szülőknek sem kell külön képzést elvégezniük a gyermekvállalás előtt még abban az esetben sem, ha komoly szociokulturális hátrányokkal, alacsony iskolázottsággal bírnak, illetve az örökbe fogadásra készülő párok általában évek óta készülnek a gyermekvállalásra és már minden elérhető nevelés- és gyermeklélektani szakirodalmat elolvastak és elsajátítottak. Ugyanakkor, ahogy az első cikkünkben írtuk a pszichológiai tanácsadás és alkalmassági vizsgálat kapcsán, az örökbefogadás számos olyan bonyolult és érzékeny problémahelyzetet generál és vet fel, amelyre nagyon is fontos megfontoltan és alaposan felkészülnie a leendő örökbefogadó szülőknek!

E tanácsadások egyértelművé tették a szakembereke számára, hogy mennyi előzetes traumával, tévhittel, irreális várakozásokkal érkeznek a párok és milyen nagy szükség van arra, hogy mindezek helyre legyenek téve és fel legyenek dolgozva. Mindezeken túl az egyes tanfolyamok olyan kapcsolati hálót, támogató kört képesek kialakítani a résztvevő örökbefogadó szülők közt, ami a későbbiekben is nagy segítséget fog jelenteni a számukra.

A tanfolyamon az örökbefogadás alapvető fogalmait, jogi vetületét, a tanácsadáson is felvetett nevelési problémákat, lélektani kihívásokat mind érintik, ezért elvégzésével a résztvevők nem csak az örökbefogadás hivatalos, közigazgatási menetével lesznek tisztába, de felszámolhatják az előítéleteiket és eszközt kapnak a felmerülő pszichoszociális problémák, konfliktusok megoldásához is.

Miután a párok elvégzik a képzést, túl vannak a környezettanulmányon, a pszichológiai alkalmassági vizsgálaton és a gyámhivataltól megkapják a határozatot, amely szerint alkalmasak arra, hogy örökbefogadó szülők legyenek jön el az egész procedúra talán legnehezebb, legnagyobb türelmet igényló szakasza: a várakozás az örökbe fogadható gyermekre. Mivel az a várakozás akár évekig is elhúzódhat, nagyon nem mindegy, hogyan és mivel töltik ezt az időt a párok. A szakemberek mindenképp a várakozás olyan aktív formáját javasolják, amelynek során produktív módon készülnek fel a gyermek fogadására. Erre kiváló mód, ha részt vesznek olyan civil kezdeményezésű akciókon, programokon, ahol közvetlenül találkozhatnak örökbefogadó családokkal, ismerkedhetnek, kommunikálhatnak velük, hiteles információkat kapva így az örökbefogadás gyakorlati működéséről. Ugyanilyen értékes, ha élőben vagy akár internetes fórumokon, de aktív kapcsolatokat építenek ki és működtetnek a sorstársakkal.

A téma alapos ismeretéhez az is szükséges, hogy a másik oldallal is tisztában legyünk. Ahogy az örökbe fogadni szándékozóknak végig kell menniük egy alkalmassá tévő úton a határozatig, úgy a kicsik is végigmennek egy procedúrán, ami alapján örökbe fogadhatóvá minősítik őket.

Sajnos az a tény, hogy sok gyermek él az állami rendszerben, a gyermekvédelem által kiemelve a vér szerinti családjából, még nem jelenti azt, hogy automatikusan örökbe fogadhatóvá válnak. Ez a látszólagos ellentmondás sok leendő örökbe fogadó szülőt megzavar.

Azok a gyerekek, akik komoly veszélyeztetésnek, elhanyagolásnak, bántalmazásnak vannak kitéve a vér szerinti családjukban, azokat a gyámhivatal első lépésben ideiglenes hatályú elhelyezéssel gyermekotthonba kerül. A következő egy hónapban dől el, hogy a gyermek visszahelyezhető- e a családjába vagy sem. Természetesen ez alatt az idő alatt a szülői jogok szünetelnek. Amennyiben a gyermek nem gondozható haza, akkor veszik átmeneti gondozásba. A következő hosszabb időszakban, félévente-évente vizsgálják felül a szülők szociális, pszichés, környezeti körülményeit. Amennyiben a szülők tartósan alkalmatlannak bizonyulnak a gyermekeik nevelésére, akkor a hatóság elindíthatja az örökbefogadhatósági eljárást. Gondoljunk bele, milyen bonyolult és érzékeny helyzetek okozhatják a tartós alkalmatlanságot… Amennyiben például a szülők önhibájukon kívüli okok miatt nem képesek ellátni a szülői kötelességeiket, akkor a gyermekvédelem rendszeres családgondozással igyekszik támogatni mind a szülőket, mind a gyermekeiket, hogy minél hamarabb újra családként élhessenek. Sajnos nem ritka eset, hogy ezt a gyermek felnőttkoráig nem sikerül megvalósítani. Ha azonban megvan a szülőben a motiváció, a szeretet és az elkötelezettség a gyermeke iránt, ha ezt bizonyítja a gyermekével való kapcsolattartása, akkor az elszakításuk mindenképpen óriási trauma lenne mindannyiuk számára.

Az alkalmasság, azaz a szülői felügyeleti jog visszaszerzéséhez természetesen nemcsak az egzisztenciális – szociális körülmények rendezése szükséges, hanem a szeretetteljes és stabil kapcsolattartás a gyermekével is.

Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert nagyon sokan inkább betartják a törvényben minimálisan előírt kapcsolattartást, és bár egyértelműen nem fektetnek valódi erőfeszítést a kapcsolattartásba, mégsem szeretnének hivatalosan lemondani a gyermekükről. Ezzel a fajta hozzáállással sok gyermek „ragad bent” a gyermekvédelmi rendszerben. Ugyanakkor nem szabad elhamarkodottan ítélkeznünk, hiszen sok olyan nehéz sorsú vér szerinti anya van, aki valóban reménykedik abban, hogy valamikor a körülményei lehetővé fogják tenni, hogy magához vegye a gyerekét.

Így igen ritka az, amikor a vér szerinti szülő önmaga belátja, hogy nem lesz képes a megfelelő körülményeket megteremteni a gyermeke neveléséhez és ezért önszántából lemondó nyilatkozat tesz. Mindez azt jelenti, hogy ahhoz hogy egy gyermeket örökbe fogadhatónak nyilvánítsanak, igen rögös úton át vezet az út.

A következő részben a többi tipikus olyan helyzetről írunk, ami során egy gyermeket örökbe adhatónak nyilvánítanak, és tisztázzuk a nyílt és a titkos örökbefogadás közti különbségeket.