A legnagyobb humanitárius katasztrófa: a nyomor egyik legfőbb oka a fogamzásgátlás hiánya

Korábban már esett szó a menstruációs szegénységről, arról, hogy a jelentős nyomorban élő nők tömege nem jut hozzá minimálisan sem azokhoz az alapvető higiéniai termékekhez, amelyek lehetővé teszik egy nő számára, hogy komfortosan,egészségesen, sőt a női méltóságát megőrző módon élje meg a havi ciklusait. Akiknek ezek a javak természetesek, azok többnyire nem is feltételezik, hogy mindez sok nőtársuk számára megengedhetetlen luxus, és aminek a hiánya számos további önértékelési, szociális, valójában komplex társadalmi hátrányokat okoz…

Hasonló, de még ennél is sokkal súlyosabb problémákhoz, következményekhez vezet az, amit “családtervezési – fogamzásgátlási" szegénységnek nevezhetnénk. Amikor egy nőnek vagy párnak nem áll a rendelkezésére elég anyagi forrás arra, hogy a korszerű és egészséges családtervezési módszerekkel éljenek, azaz nincsen pénzük fogamzásgátló eszközökre, sőt a körülményeik sem alkalmasak arra, hogy rendszeres jó minőségű nőgyógyászati ellátásban részesüljenek, akkor ennek megfelelően egy a mainstream társadalom családtervezési normáitól egészen eltérő értékrend és életvezetési stratégia fog kialakulni.

Hogy mennyire súlyos is ez a probléma, idéznénk Simonyi I. Gyulát, a BOCS Civilizációtervezés Alapítvány elnökét:

“Maga a nyomor is jórészt a fogamzásgátlás hiányából fakad. A szegénység oka épp a fogamzásgátlási lehetőségek hiánya – mutatja 103 ország utóbbi 60 évének klaszteranalízise, amit angolul, németül és magyarul jelentettünk meg.

A fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása mindenkit megillet, attól függetlenül, hogy gazdag vagy szegény országban él, és hogy van-e ökológiai válság vagy sem. A fogyasztás-csökkentéssel ellentétben óriási a kielégítetlen igény a fogamzásgátlásra világszerte.

 Ez a legnagyobb humanitárius katasztrófa, és a globális ökológiai válság legalapvetőbb oka.”

Ahogy Simonyi joggal megfogalmazza, a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása gyakorlatilag alapvető humanitárius kötelessége lenne az emberiségnek! A szakember azt is kijelenti, hogy ez már csak azért is így van, mert minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülője által kívánt és szeretettel, felelősséggel vállalt gyermekként foganjon meg!

A kutatók tapasztalatai is azt igazolják, hogy a párok a megfelelő ismeretek és eszközök birtokában jellemzően jobb, felelősebb döntéseket hoznak meg a családtervezés terén. Éppen ezért Simonyi szerint a társadalomnak az lenne “csak" a dolga, hogy mind a fogamzásgátlási kompetenciákat, mind a hozzá szükséges jó minőségű eszközöket ingyenesen biztosítsa már a kora serdülőkortól minden tagja számára.

Fontos tehát látnunk azt a körfolyamatot, amelyben a fogamzásgátlási szegénység gyakorlatilag egyszerre a nyomor terméke és a nyomor újratermelő motorja is. Az újratermelt nyomor viszont messze nem csak gazdasági-egzisztenciális szinten jelenik meg, hogy befolyásolja a fogamzásgátlást magát.

A nyomorra jellemző korai terhesség, sok gyermek szülése olyan társadalmi rétegek nőinek a jellemzője, életvezetési stratégiája, akiknek lényegében semmilyen más “önmegvalósítási" alternatíváik nincsenek. Nem rendelkeznek ugyanis infrastruktuárlis lehetőségekkel se a tanulásra, se a munkavégzésre, se a minőségi orvosi ellátásra – továbbmenve se a megfelelő szociális – emberjogi biztonságra vonatkozóan.

Simonyi megjegyzi, hogy mivel a nőkre nehezedik a gyakori terhesség, gyerekszülés és nevelés terhe, ők jóval tudatosabbak – már ha egyáltalán van valamicske beleszólásuk. Például Afrikában a nők átlagosan hárommal kevesebb gyermeket szeretnének, mint a férfiak…

A fenti komplex problémát egy amerikai kutatás vezetője tanulmányában a következőképpen határozza meg és  foglalja össze:

“Az én értelmezésem szerint az események, a beágyazott tapasztalatok és a szituációk bizonyos konfigurációja teszi az anyaságot vonzó választási lehetőséggé, amikor a felnőttség alternatív definíciói nem állnak rendelkezésre.(…)

Baltimore-ban – akárcsak az ország nagy részében – a kamasz fejjel gyermeket szülő lányok anyja nagy valószínűséggel maga is igen fiatalon szült, és gyakran az állami segélyek jelentették számára a megélhetés legfőbb forrását. Ebben a tekintetben a számok megdöbbentőek: minden második olyan lány tizenévesen anyává válik, akinek anyja kamaszkorában szült, és állami segélyekből tartotta fenn családját.

Harmadszor, az idézett vallomások a terhességet nem valamiféle sorscsapásként, hanem kívánatos állapotként mutatják be. Ez a szakértők ellentétes véleményének fényében némiképp meglepő.(…)

A gyerekszülés tehát nem a felelőtlen magatartás következménye, hanem olyan eszköz, amellyel értelmet adnak életüknek. (…)

A fiatalkori terhesség nem ok, hanem kórtünet, amely olyan körülmények között burjánzik el, ahol a lehetőségekhez és az erőforrásokhoz vezető utakat elzárják.“

Az elismert szociális szakember, L. Ritók Nóra pszichológus, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, a legszegényebbeknek, a mélynyomorban élőknek nyújt segítséget, illetve képez humanitárius-társadalmi hidat a többségi társadalom és a végzetesen leszakadtak között.

Szerinte is a fogamzásgátláshoz való hozzájutás hiánya nagyon összetett a problémát generál a szegénységben élők, köztük is a mélyszegénységben élő romák körében. Eleve komolyan hiányzik a körükben a tudatos tervezés képessége, kompetenciája. A nyomorból fakadó beszűkült életlehetőségek, az alacsony iskolázottság, a munkanélküliség, a nyomort konzerváló szociális segélyekre épülő egzisztencia, és az „ősi” kultúra mind abba az irányba tereli a benne élő nőket, hogy a korai anyaságot válasszák egyedüli önmegvalósítási célként. Ritók véleménye szerint a roma értelmiség ebben látja a gyökérokot, de be kell azt is látnunk, hogy nem nevezhető csupán rosszindulatú sztereotípiának az a többségi társadalmi nézet, miszerint a hátrányos helyzetű, tanulatlan, munkanélküli romák azért vállalnak annyi gyereket, mert az ezért kapott állami juttatások jelentik számukra az egyetlen anyagi bevételt…

Az Igazgyöngy Alapítvány azon dolgozik, hogy elérhetővé tegye számukra is azokat a perspektívákat, legalább alapkompetenciák terén, amelyek alternatív életvezetési lehetőségeket nyithatnak meg előttük. A szakember úgy látja, munkahelyhez kellene ezeket a rétegeket juttatni, és megláttatni velük – és egyben támogatni ebben őket – hogy a tervezett gyermekeik minőségi felnevelése, taníttatása végső soron a család egészének az előbbre jutását, boldogulást szolgálja, azaz egy reális lehetőség a minőségi élet megteremtésére.

Nóra és munkatársai kidolgozott és aktívan működtetett „protokollal” segítenek a tudatos családtervezésben is a hozzájuk fordulóknak. Nem csak ismereteket nyújtanak, de sokszor támogatják anyagilag is a megfelelő fogamzásgátláshoz való jutásukat. Nincs egyszerű dolguk, hiszen évszázados tabukat kell ledönteniük sokszor, amikor nyíltan beszélnek a családtervezés fiziológiai, szexológiai, szociális feltételeiről, módszereiről. Mindemellett a második leggyakoribb probléma az infrastrukturális hiányosságok halmozott jelenléte. A közművekkel, intézményekkel minimálisan ellátott mélyszegény településeken ugyanis nem csak pénz nincs a korszerű és hatékony fogamzásgátlási eszközökre, de a beszerzését lehetővé tevő alapvető szolgáltatások (pl. egy működő gyógyszertár) sem állnak a lakók rendelkezésére.

Az is hozzájárul még a helyzet komplexitásához, hogy paralel a szemérmes szexuális tabuk és az anyaságot mint női életvezetési modellt képviselő tradicionális roma kultúra mellett már a modern, liberális szexuális szabadosságot propagáló mainstream kultúra is  jelen van a fiatalabb nemzedékek életében. Ritók tapasztalatai szerint ezek a fiatalok már 12-13 évesen elkezdenek szexuális életet élni, és jobbára 14-15 évesen anyákká is válnak a lányok. Előbb jön többnyire a gyerek, mint az érett, felelős párkapcsolat, családdá válás, ezért aztán egyre több új kapcsolat, új gyerekvállalás követi egymást.

A továbbadott minta viszont úgy tűnik, újra és újraismételve magát tartósan beleragasztja ezeket a társadalmi csoportokat, rétegeket a mélyszegénységbe, elzárva előlük az emberhez méltó minőségi élet lehetőségét!

Az Igazgyöngy Alapítvány éppen ezért egyrészt arra fókuszál, hogy megtanítsa a mélyszegénységben élő fiatal lányoknak miért érdemes későbbre tolniuk a gyermekvállalást, miért érdemes előbb tanulniuk, iskolai végtettséget, szakmát szerezniük, másrészt arra, hogy elérhetővé tegye számukra az egészséges, biztonságos fogamzásgátláshoz, családtervezéshez szükséges eszközöket, módszereket.

Nóra pontosan tudja mekkora súlya, jelentősége van a munkájuknak, mikor így fogalmaz:

„Muszáj. A magzatok, a gyerekek védelméért. Mert mindegyikért vérzik a szívem. Hisz mindannyian a nyomor áldozatai. Azok is, akiknél az alig megkezdődött kis életnek az abortusz vet véget, és azok is, akik megszületnek.”