Személyiségfejlesztő filmajánló 7.

Féléve tartó filmajánló sorozatunkat a továbbiakban szeretnénk kicsit elmélyíteni. A jövőben egy-egy filmet alaposabban is igyekszünk olvasóinknak bemutatni, egyfajta tömör filmelemzést nyújtva. Bízunk benne, hogy így az ajánlóink nem csupán fel tudják kelteni az érdeklődők figyelmét egy egy filmalkotás iránt, hanem egyúttal segítséget is képesek adni a művek értelmezéséhez, feldolgozásához!

Adam feltámadása
Adam Stein egy történetében az emberségéből kivetkőztetett, végletekig meggyötört, megalázott emberi lélek küzdelmeit mutatja be az élet megbecsülése, önértékelés, hivatástudat helyreállásáért.
Adam Stein, aki egy sivatag közepén létesített szanatórium gyakori ápoltja, kilóg a többi holokauszt túlélő közül: a többi gondozott elveszett szeretteit siratja, tönkretett életének kríziseit generálja újra, vagyis keresi a feldolgozhatatlan feldolgozásának módját, míg Adam a többi ápolt, sőt az orvosok terheit hordja, veszi magára, és szenvedi el helyettük. Egyesek szerint próféta, némelyek szerint ő a Messiás. A valóság az, hogy Adam Stein rendszerint visszakerül az intézetbe, mert – ahogy ő fogalmaz “mindig bántom azokat, akiket szeretek, és szenvedést okozok nekik”. Most élettársa fojtogatása miatt szállítják vissza.
Miközben Adam és a szanatóriumi társaság múltjának és fájdalmainak részleteibe nyerünk betekintést, megelevenedik Adam múltja is. A század első évtizedeiben Berlinben sikeres karriert befutó kabaré virtuóz és hipnotizőr családjával szórakoztatja a város közönségét. Kalandos és néha veszélyes életük egymás szeretetében folyik. Egy este a közönség soraiban Adam egy összetört ember gondolataiban olvasva meglátja, hogy Klein úr öngyilkos akar lenni. Halálosan bűntudat gyötri, de Adam a férfi zsebeiben lévő cyclonB feliratú doboz tartalmát lenyelve belső vérzésben kimúlik, majd lerántja véres zakóját széles mosollyal. Az effekt hasonló, mint Walt Disney világában: a legszörnyűbb gyilkosság is tréfás semmiségként hat, miután a szétfűrészelt, elgázolt, felrobbantott, lezuhant áldozat leporolja magát és megy tovább. Klein úr hahotázva szabadul fel gyötrelmeiből.
A harmincas években a cirkuszt bezárják és Adamot családjával deportálják – éppen abba a táborba, aminek parancsnoka Klein, az a férfi, akit Adam annak idején megmentett.
A parancsnok nagy örömmel fogadja a tréfamestert, és meg is teszi kutyájának. Így mialatt Adam nyüszítve hempereg a parancsnok tetszésére, felesége és gyermekei sorsa bizonytalan. Klein ugyanis Adamnak csak a saját életét garantálja szolgálataiért. Így esik meg egy nap, hogy a parancsát teljesítő Adam a raboknak lelkesítő dallamokat hegedül, amikor családja is a tereltek közt halad el előtte.
A háború után teljes magányban, önmegvetésben és apátiában él Adam, Noha gazdája busás gazdagságot hagyott rá, a lelkén tátongó seb önpusztításba dönti. Ebben az állapotában kapja a hírt: lánya él, Izraelben lakik, férjnél van és megbetegedett. Adam azonnal felkeresi, de a felvillanó remény csak újabb öngyűlölethez és fájdalomhoz vezet – csak a koporsójánál éri el “kincsét”.
Mindemellett Adam a közmegvetés tárgya is, hiszen ő milliomosként él, míg a családja meghalt – ő csak mentette a bőrét és hegedült, míg azok a halálba mentek. Így tehát Adam valóban láthatja úgy, hogy akiket csak szeret, azoknak fájdalmat okoz.
Ugyanakkor a kimondhatatlan veszteségekkel küzdő sorstársa fájdalmait, sebeit hordja, szenved helyettük, és – az orvosok is kénytelenek belátni – eredményt ér el náluk.
Ekkor Adamot rettenetesen felzaklatja az intézetben visszhangzó kutya nyüszítés. Az egyetlen feltétele Adamnak ugyanis ez: ne legyen kutya! Ám hamarosan kiderül, a hang gazdája egy ember fiú Dávid, akivel szörnyen bántak, elvették emberi méltóságát, járóképességét, és most saját ürülékében fetrengve vicsorog a közeledőre. Dávid, a kutya fattya, Izrael egykori dicsőséges királyának a nevét hordja. Innen a szükség nem kevesebb, mint az embertelen megaláztatásokat elszenvedett roncsok, kutyafattyak önképének gyógyítása, amennyiben Dávid visszatér emberi méltóságába.