Legtöbbünk életében teljesen új keletű élmény a koronavírus járvány okozta általános válsághelyzet. Jobbára elidegeníthetetlen jogunknak tartjuk a szabad mozgást, a szabad kapcsolattartást. Jelenleg azonban mind a kormányzat, mind a társadalom egésze azt a kérést jelzi a nap 24 órájában Felénk, hogy önszántunkból, felelősségteljes belátásból korlátozzuk önmagunk szabadságát, illetve készségesen működjünk együtt velük önmagunk korlátozásában!
A közmédia folyamatosan a járvány témáján „pörög”, jócskán növelve így az általános pánikhangulatot, dacára annak, hogy javarészt hiteles egészségügyi és közigazgatási tájékoztatást igyekeznek nyújtani.
Nyugati, fogyasztói kultúránk alapvető jellegzetessége a rohanás, a tennivalók halmozása, a sokszor kimerültségig önkizsákmányoló életmód – legalábbis a felnőtt generációk körében. A fiatal korosztályok – azok a bizonyos digitális bennszülött generációk – viszont jobbára a köréjük teremtett kényelem és jólét fészkében tömegekben váltak passzívakká, áthelyezve „életfunkcióikat” a virtuális univerzumba.
A karantén talán nekik okozza a legkisebb stresszt, hiszen főnyeremény, hogy nem kell bejárni az iskolába, helyette a jól ismert és szeretett cyber-térben szükséges csak némi tanulási aktivitást kifejteniük. Persze a látszat, mint tudjuk csalóka, a digitális oktatásra való gyors átnyergelés a diákoknak sem sokkal könnyebb, mint tanáraiknak…
Aktív munkavállaló és családfenntartó állampolgárként viszont a szülői generáció többszörös kihívásnak, krízisnek van kitéve. Őket az ág is húzza, mivel elő kell teremteniük a szükséges jövedelmet, meg kell oldaniuk a gyerekek nappali felügyeletét és gondoskodniuk kell az idős, beteg nagyszülőkről, családtagokról, hiszen ők most a legveszélyeztetettebb korosztály. Ez a nemzedék az, különös tekintettel a nőkre, akiknek ez a válsághelyzet garantáltan plusz feladatokat, plusz megoldandó problémákat jelent!
Az alábbiakban néhány kreatív ötletet, tanácsot szeretnénk adni ahhoz: mi mindent hozhatunk ki ebből a „kényszerű vakációból”, ha már úgyis otthon kell maradnunk családtagjainkkal…:)
– Használjuk ki az otthon maradást arra, hogy építsük a kapcsolatunkat családtagjainkkal, szeretteinkkel! Találjunk ki közös örömteli tevékenységeket, hiszen már az is nagyszerű, ha a szükséges háztartási, ház körüli munkákat együtt végezzük el! A közös kertészkedés, főzés, sőt takarítás szórakoztató társasági programmá válhat, amelybe harmonikusan beleférnek a jó ízű viccelődések és az elmélyült beszélgetések is. Arról nem is beszélve, hogy a szülői generációknak „életmentő” segítséget jelenthet, ha a megnövekedett szabadidővel bíró családtagok átvállalnak tőlük részfeladatokat. Persze most arra is kiváló lehetőségünk nyílik, hogy a közös háztartási munkák mellett, a közös szabadidőt is tartalmasan töltsük el, legyen szó társas játékról, zenélésről, lakásdekorálásról, vagy bármilyen hobbi jellegű közös aktivitásról!
– A válsághelyzet nem csak a családban ad lehetőséget az egymásra figyelésre, az egymás felé fordulásra. Nézzünk körül lakóhelyünkön, a szomszédságban, vannak-e olyan idős, magányos emberek, akinek elkelhet a segítség, a támogatás! A fiatal generációk nagyon sokat tehetnek az időskorúakért, amikor elvégzik helyettük a bevásárlást vagy a ház körüli nehezebb fizikai munkákat. Azzal is fontos szolgálatot végezhetnek az idősebbeknek, ha támogatják őket a digitális kompetenciák elsajátításában, napi használatában. Gondoljunk bele, azok számára, akik biztonsági okokból nem mozdulhatnak ki az otthonukból, a telefon, a közmédia, az internet nyújt csak lehetőséget a külvilággal való kapcsolattartásra és a világról való tájékozódásra!
Ennek az önkéntes segítségnyújtásnak – nem utolsósorban – további értékes hozadéka lehet a modern generációs szakadékok közti hidak újraépítése!
Ráadásul, az iskolásokra is kötelező karantén eddigi tapasztalatai azt mutatják, végre direktben szembesülnek a fiatalok a virtuális kapcsolati lét kiküszöbölhetetlen hátrányaival, hiányosságaival… azaz azzal, hogy a személyes, „testközeli” kapcsolattartás, közösségi élet alapvető emberi igény és az elhanyagolása szinte jóvátehetetlen károkat képes okozni mindenki számára, legyen szó a saját személyiségéről, testi-lelki harmóniájáról, vagy a társadalom egészséges működéséről….
– A tavaszi időjárás lassan kedvez ahhoz is, hogy közvetlen lakókörnyezetünket rendbe tegyük, gondozzuk, szépítsük! Jó szomszédi kapcsolatokat hozhatunk létre, ha a közös lakóhelyen élőkkel együtt végezzük el ezeket a kisebb-nagyobb parkgondozási munkákat.
– Sokunknak van egy olyan „bakancslistája”, amin azok a feladatok, témák, mindenfélék szerepelnek, amelyekre már régóta szeretnénk energiát, időt fordítani, de rendre háttérbe szorulnak a sok fontos és muszáj teendő mögött. Itt a lehetőség arra, hogy elővegyük, leporoljuk a listánkat, és kicsemegézzük belőle az otthon megvalósítható tételeket! A lehetőségek tárháza végtelen: valaki elbújik a könyves sarokba egy stóc könyvvel, más végre megtanul sakkozni vagy zongorázni, lesz aki elpepecsel az összegyűjtött családi fotók albumba rendezésével, és lesz aki végre kiszanálja és átrendezi a házi barkácsműhelyét vagy a gardróbját…
– Nem utolsó sorban pedig az otthon tartózkodás és a megnövekedett szabadidő kiváló alkalmat nyújt arra is, hogy kicsit „önismereti – személyiségfejlesztési” üzemmódba kapcsoljunk, alaposan és módszeresen átgondoljuk életünket, problémáinkat, terveinket, és az előttünk álló kihívásokat… Megpróbálkozhatunk a naplóírással, vagy a régi naplók újraolvasásával, de akár komplex életvezetési tervet is készíthetünk a következő évre.
A fenti ötletek megvalósítása jó esélyt ad arra, hogy a válsághelyzetet pozitívan, produktívan vészeljük át, és a helyreállás időszakának céltudatosan, energikusan tudunk majd neki vágni!:))