A párkapcsolati erőszak fiatalkorban

A társadalomkutatás, és sokak személyes élettapasztalata is arról tanúskodik, hogy korunkban és kultúránkban már teljesen természetes jelenség, a tinédzserek közti párkapcsolat, a korán megkezdett szexuális élet. Mindezek mellett sajnálatos tendencia az is, hogy egyre gyakrabban jelenik meg az agresszió, az erőszak a partnerek kommunikációjában, magatartásában. Egy nemrégiben a neten elterjed megdöbbentő írás kapcsán szeretnénk szót ejteni arról, hogy is működik az „első szerelmek” világa, milyen veszélyeket rejt az, hogy már ezekben a romantikus kapcsolatokban is megjelenik a manipuláció, a társ bántalmazása.

Egy 2009-es belga kutatás arra jutott, hogy a fiatalok nagy része csupán a szélsőséges fizikai vagy szexuális támadásokat, bántalmazásokat értékelték erőszakként. A rejtettebb, lelki, verbális agressziót, a szexuális visszaéléseket, a másik manipulálását, személyes határainak megsértését könnyen bagatellizálják, ami az sejteti, hogy nem tanúsítanak nagy valószínűséggel a gyakorlatban sem túlzott ellenállást, nem védik meg magukat, hanem tűrik a durván irányító, birtokló viselkedést.
Szomorú eredmény, de a kutatásban megszólított (12-21 éves korú) fiatalok 30,4%-a vélte azt, hogy az erőszakról az áldozat tehet, ő provokálja ki a másik félből a bántalmazást. Az is meglepő, hogy a megkérdezettek 42%-a nem talál semmi kivetnivalót abban, ha valaki engedély nélkül elolvassa partnere leveleit, sms-eit. Ami ezeken felül valóságosan sokkoló az az, hogy annyira természetes velejárói a fenti viselkedések a párkapcsolatoknak, hogy tízből kilenc fiatalnak már volt benne része.
Egy szintén 2009-es brit kutatás azt is vizsgálta, hogy ezek a tapasztalatok milyen következményekkel jártak az érintette fiatalok későbbi életében, személyiségfejlődésében. Megdöbbentő arányban – a lányok 75%-a, a fiúk 50%-a – vallották be, hogy éltek át érzelmi erőszakot a párkapcsolatukban. A leggyakoribb ilyen lelkileg bántó megnyilvánulásként, az állandó kontrollálást és a gúnyolódást nevezeték meg. A lányok egyharmada jelezte, hogy a lelki erőszak károsan hatott a testi-lelki jólétére. A szexuális és a fizikai erőszak esetében is főként a lányok éltek meg negatív hatásokat, ők gyakran érzik magukat értéktelennek, szoronganak, erős bűntudat és szégyenérzet gyötri őket. A fiúk nem számolnak be ilyen érzésekről. Érdekes módon nem azért teszik ezt, mert igyekeznek erősnek, rendíthetetlennek látszani és titkolni a sebezhetőségüket, hanem mert a lányoktól érkező erőszakos impulzusokat inkább bosszantó kellemetlenségként élik meg és – ez lehet leginkább a reakciójuk kulcsa – többnyire erőteljes viszontagresszióval reagálnak rá. Ez a hozzáállás azért is problematikus, mert ebből következően a fiúk hajlamosak jelentéktelennek és súlytalannak tartani az általuk elkövetett erőszakot is.

Ezeken a kutatási eredményeken talán kevéssé lepődünk meg, de az már elgondolkodtató, hogy az elmúlt hetekben egy sokakat sokkoló írás jelent meg a Tumblren azzal a céllal, hogy meggyőzze a tinilányokat arról, hogy ne viselkedjenek erőszakosan a barátaikkal, és felnőttként ne váljanak bántalmazó feleséggé.
Az írás rekordsebességgel terjed, bizonyítva, hogy a probléma valós és tömeges. Elég elolvasnunk a cikkben kiemelt konkrét tanácsokat ahhoz, hogy kiderüljön, hogy csupa olyan magatartásformával és szokással szembesülhetünk, amelyek szinte természetesek és mindennaposak a fiataloknál.

Ne ordíts Vele a barátai füle hallatára!
Ne üsd vagy pofozd, amikor olyat mond vagy tesz, ami Neked nem tetszik!
Ne mondd Neki, hogy nincsen választási lehetősége, amikor mindkettőtöket érintő ügyben kell dönteni!
Ne tiltsd el a barátaitól, csak mert nem szimpatikusan Neked!
Ne mondd Neki, hogy nem állhat szóba más lányokkal, akkor sem, ha azok a barátai!
Ne kényszerítsd arra, hogy minden egyes percét Veled töltse!

Ne mondj rá lekicsinylő dolgokat és ne mutass rá folyamatosan a gyengéire!
Ne nevezd hülyének és nevesd ki, ha hibázik!
Ne fenyegesd szakítással, ha nem azt teszi amit Te akarsz!
Ne manipuláld érzelmileg és sírj, amíg az nem történik, amit szeretnél!
Ne gyanúsítsd azzal, hogy megcsalt, minden egyes alkalommal, amikor épp nincs Veled!
Ne zaklasd telefonon, ha nem ír ötpercenként üzenetet!
Ne mondd neki, hogy Te vagy a lehető legjobb dolog, ami történhetett vele, és Rajtad kívül soha senki nem fogja ugyanígy szeretni!
Ne támadj rá fizikailag, amikor mérges vagy rá!
Ne kényszerítsd szexuális kapcsolatra, ha nem akarja!
Ne sérts meg a magánszféráját azzal, hogy a telefonjában kutatsz!
Ne gurulj méregbe, ha megváltoztatja a jelszavait vagy ha nem mondja meg azokat Neked!

A cikk írója bölcsen elkerüli a nemi sztereotipizálást, hiszen a fenti viselkedésmódok mindkét nem esetében problematikusak. A problémát nem csak a társadalomkutatók, hanem a gyakorlati segítő szakemberek is jól látják, és magyar nyelven is elérhető olyan nemzetközi kézikönyv, metodika, amely az iskolarendszeren belüli oktatási programot ajánl prevenciós céllal.
Jól látható, hogy ma több sebből vérzik a szocializációnk a bensőséges, empatikus emberi kapcsolatok terén. Amikor a serdülő fiatalok a saját családjaikban szemtanúivá és áldozatává válnak az erőszaknak, a másik felet megalázó és leromboló viszonyulásoknak, akkor nemcsak rossz mintát közvetítenek feléjük, de olyan sebeket is ejtenek a fiatal érzékeny és formálódó személyiségén, ami miatt nagy eséllyel felnőttkorára sem válik magas énerővel, önértékeléssel bíró, magabiztos egyéniséggé. Általános tapasztalat, hogy bántalmazó családban felnövő gyerekek maguk is áldozattá vagy bántalmazóvá – sokszor mindkettővé – válnak és működnek a saját családjaikban.
Az a kulturális értékrend pedig, amely a hagyományos párkapcsolati értékeket, normákat elavultnak, idejét múltnak, egyenesen károsnak ítéli, és a partnert, a szexuális kapcsolatot „fogyasztási – élvezeti cikként” interpretálja, csak tovább erősíti ezt a tendenciát.

Ahogy a posztabortusz szindrómáról szóló interjúnkban már hangsúlyoztuk. Az elkötelezetlen partnerkapcsolatokból származó terhesség nagyon nagy arányban vezet abortuszhoz, nem ritkán a partner erőszakos kényszerítése, fenyegetése vagy zsarolása húzódik meg a döntés hátterében. A bántalmazás az ilyen közös „történelem” után könnyen elfajulhat, sokszor az áldozatot gyötrő bűntudat és értéktelenség-érzet csak táptalajt szolgáltathat hozzá.

A jó hír az, hogy a probléma tudatosítása, a „tünetek” beazonosítása és tettenérése nagyban elő tudja segíteni azt, hogy megküzdjünk vele, hogy konstruktívan változtassunk a magatartásunkon, kommunikációnkon. Ez a küzdelem biztos, hogy nagyon megéri, hiszen a szíve mélyén minden fiatal férfi és nő arra vágyik, hogy a párjától szeretetet, megbecsülést, tiszteletet és törődést kapjon, hogy megélhesse vele az emberek közt lehetséges legmeghittebb, bensőségesebb kapcsolatot… az igaz szerelmet!