2018/08/12
Az EFOP-5.2.1-17-2017-00016. azonosítószámú, „Mindenki egy senki más” elnevezésű projekt keretén belül sor került az első műhelymunkára, ahol a résztvevők megismerhették a projektelemeket, valamint a Tízváros Alapítvány és a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának tevékenységét és terveit. |
Az első műhelymunka előkészítése nagy szervezést igényelt, hiszen a projekt megvalósítási helyszínén, Mezőberényben már a pályázat indulásával egyidejűleg kezdődött el a szakemberek toborzása, felkeresése. Ezt a munkát főként a Tízváros Alapítvány vezetősége, Süveges Szabolcs és felesége végezték, s az ő aktivitásuknak köszönhetően az első műhelymunkán már több “külsős” szakember is részt vett.
Fentiekből eredően az első műhelymunkán a projekt által megvalósítandó vízió, tervek kerültek bemutatásra, szó esett arról, hogy az alábbi problémakörök érintik leginkább a projekt tevékenységét:
– a családalapítás előtt állók nem rendelkeznek kellő ismeretekkel a családi szerepek, gyermeknevelés, szexuális élet területére vonatkozóan. Az iskola, illetve a család nem megfelelő terep a szükséges ismeretek megszerzéséhez, az ismeretek hiánya okozhat olyan helyzetet, aminek a következménye a válságterhesség;
– a válsághelyzetben lévő várandós anyák nem kapnak megfelelő támogatást a krízishelyzetben, legtöbb esetben nem tudják, kihez fordulhatnak segítségért, a jelenlegi ellátórendszer hiányos, kiegészítésre szorul;
– a válsághelyzetben lévő várandós anya gondozása többnyire véget ér a szülést követően, pedig a krízist előidéző problémák nagy része nem szűnik meg a szüléskor, így szükség lenne utógondozásra is;
– a nem megfelelő szülői kompetenciákkal, ismeretekkel, készségekkel szülővé váló fiatalok nagy eséllyel tovább örökítik az elhanyagoltság, kirekesztettség állapotát.
A felsorolt problémakörökkel kapcsolatban minden szakember hozzászólással, tapasztalat megosztással igyekezett kiszélesíteni a projektben résztvevők látókörét, szemléletmódját. Fentieket követően, időhiány miatt már csak röviden esett szó a különböző konkrét projektelemekről. Érintve lett többek között – s nagy figyelmet kapott – a krízis központ létrehozásával kapcsolatos lehetőségek, ötletek és kihívások, valamint megkezdődtek az ezzel kapcsolatos feladatok delegálása. A krízis központ kialakításánál terveink szerint a helyi közösség erőforrásainak mozgósításával, valamint a szociális ellátórendszer tagjainak összefogásával a jelenleginél hatékonyabb segítséget tudna nyújtani a válsághelyzetben lévő várandós anyáknak. Ezek a központok megyei lefedettségűek – önkéntesek által is működtethető, a későbbiekben esetlegesen normatívából finanszírozottak – lennének.
További projektelemek gyors bemutatására is sor került, szó esett a mentorprogramról (mely Magyarországon egyedülálló lesz), tréningekről, kérdőívekről, a Virtuális Adománybank fejlesztéséről, valamint az országos hálózat kiépítésének terveiről és így tovább.
A műhelymunka végén pedig nagy figyelmet szenteltünk annak, hogy elméletben összekapcsoljuk a jelenlévők szakmai kapcsolatrendszerét, civil szervezeti múltjainkat, tapasztalatainkat pedig elkezdtük “összegyúrni”.